honn
honn – ‘otthon, a maga házában’: Ott vagyok honn, ott az én világom (Petőfi).
A ~ régi határozószó -n locativusi raggal, amely megkettőződött. A szótő maga valószínűleg a ha, hogy s hasonló szavakban rejlő névmási tő, s ez esetben szavunk lényegében azonos a hol határozószó hon változatával; az ‘otthon’ jelentés talán egy ihol, ihon (‘itt, ehelyt’) átmeneti forma révén fejlődött ki. Más vélemény szerint a szótő a házzal azonos; a finn is hasonlóképp formálta ki a kotona (‘otthon’) szót: kota (‘ház’) és -na locativusi rag. E magyarázat hibája, hogy a házból vagy rövidebb haz alakjából bajosan lehet a ho- tövet levezetni. Lásd még hon, otthon.
