ér1
ér1 – ‘‹valahová› eljut, érkezik’; ‘hozzáér, megérinti’: az ütés a vállát érte; ‘‹valami› történik ‹vele›’: baj éri; ‘‹valameddig› terjed’: haja a derekáig ér; ‘valamely ideig él’: sok évet ért meg; ‘‹valamire› ideje van’: nem ér rá; ‘‹valamekkora› értéke van’: aranyat ér; ‘érvényes, szabályos’: nem ér a nevem. Származékai: érkezik, érkezés; érték, értékes, értékel, értéktelen, értékesít, érvény, érvényes, érvénytelen, érvénytelenít, érvényesít, érvényesül.
Vitatott eredetű szó. Valószínűbben ótörök jövevény: türk, csagatáj ir-, oszmán er- ‘elér’, de lehet finnugor eredetű is: vogul szartit, cseremisz szüran (‘érint’); mindkét esetben maradnak megoldatlan hangfejlődési kérdések. Az ‘értéke van’ jelentéskör másodlagos fejlemény: ‘eléri valaminek a mértékét, nagyságát’ ⇨ ‘fontos, értékes’. A fenti származékok az első kettő kivételével az ‘értéke van’ jelentéskörbe tartoznak, és az első négyet kivéve nyelvújítási képzések. Lásd még érdekel, érdes, érez, érint, ért, érme, érv.
