szent
szent – ‘az istenivel, a vallási értékekkel kapcsolatos’: szent hely, szent időszak; ‘Istennek szentelt’: szent könyv, szentírás; ‘halála után az egyház által tökéletes életűnek nyilvánított’: Szent László; ‘a legnagyobb erkölcsi megbecsülésre méltó’: a haza szent ügye; ‘‹főnévként› példaadó életéért az egyház által kanonizált személy’: a szentek élete. Származékai: szentség, szentséges, szentel, szentelő, szentelés, szentes, szenteskedik, szenteskedés, szentesít, szentély.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén svet, szlovák sväty. A magyarba egy igen régi, még nazális -et tartalmazó, kb. [szvent] ejtésű déli szláv szó kerülhetett, amelyből a szóeleji mássalhangzó-torlódás miatt a v kiesett, akárcsak a szabad esetében.
