Lear
Lear [lír] – mondabeli brit király, Shakespeare Lear király c. tragédiájának címadó hőse. Öreg korában, az uralkodásba belefáradva három leánya közt akarta felosztani királyságát annak arányában, mennyire nyilvánítják ki iránta való szeretetüket. Idősebb lányai, Goneril és Regan szertelen hízelkedésükkel elnyerték apjuk kegyét és birodalma két felét, míg a legkisebb, Cordelia visszafogott szavaiért apja haragját és átkát kapta; a hiú vénember még igaz hívét, Kentet is száműzte, mert az megrótta őt ostoba döntéséért. ~ nek hamarosan meg kellett tapasztalnia Goneril és Regan szívtelenségét: az egyezség ellenére nem voltak hajlandók apjukat illő kísérettel vendégül látni. ~ a viharos éjszakába kiűzetve bolyongott, csak Bolondja meg az álöltözetben hozzá visszatért Kent tartott vele. A szörnyű csalódástól ~ elméje elborult, s öntudata csak akkor tisztult ki annyira-amennyire, amikor a támogatására érkezett francia hadak partra szállottak Dovernél, és ő Gloster segítségével oda eljutva viszontláthatta méltatlanul eltaszított gyermekét, Cordeliát. Soká nem örülhettek egymásnak; gonosz lányai, egyik veje meg az elvetemült Edmund haddal törtek ellenük, elfogták őket, és Edmund titkos parancsára Cordeliát megölték. Ezt a csapást a király már nem élte túl. – ~ a mesebeli király, aki csak hízelgéshez szokott, az őszinte szót felségsértésnek veszi; saját szörnyű tapasztalataiból kell megtanulnia, hogy csak az szereti, aki hibáit is a szemébe mondja. Az apa ő, aki vakon bízik gyermekeiben, s látnia kell, hogy azok csak lerázzák a gondját, szabadulni igyekszenek tőle. ~ fokról fokra kénytelen lemondani pompáról, rangról, kényelemről, s puszta létére redukálódva fakad fel benne a részvét az elesettek és kitaszítottak iránt. Megérik rá, hogy hamis büszkeségét sutba dobva elfogadja az igaz szeretetet, de addigra már késő, és ez a tragédiája. Mert a szeszélyes, hiú vénemberből a szenvedés valódi, nagy formátumú tragikus hőst formált. – A birodalom szétosztása egyébként népmesei motívum; egy ismert mesében a legkisebb lány azt mondja apjának, úgy szereti, mint a sót, s a lányát kitagadó ostoba király bűnhődése végül csak annyi, hogy lánya lakodalmán sótlanul tálalják az ételeit… Lear a régi brit (kelta) mondákban bukkan fel először, és a XII. század óta történetét többen feldolgozták. Shakespeare közvetlen mintája egy név szerint ismeretlen kortárs Leir király c. drámája volt. Minden korábbi változatban a cselekmény szerencsés véget ért, egyébként a Shakespeare-művet is ilyen átigazításban játszották 1681 és 1838 között.
