Othello
Othello – szaracén származású velencei hadvezér, Shakespeare Othello, a velencei mór c. tragédiájának címadó hőse. Vitézségével nagy szolgálatokat tett a köztársaságnak; idővel elnyerte Brabantio szenátor szép ifjú leánya, Desdemona szerelmét, aki hajlandó volt titokban házasságra lépni vele. Emiatt a szenátor panaszt tett ~ ellen a nagytanács előtt, hogy mágikus praktikákkal csábította el lányát, ám Desdemona maga tanúskodott a tanács előtt őszinte és tiszta szerelméről a mór iránt. A velencei szenátus kinevezte ~t a töröktől fenyegetett Ciprus kormányzójává, s oda követte őt felesége is. Mikor ifjú barátját és bizalmasát, Cassiót magas katonai tisztségbe emelte ~, másik tisztje, Jago a mellőzés miatt bosszút esküdött vezére ellen. Ördögien ravasz intrikái révén gyanút keltett ~ban, hogy felesége és Cassio bűnös viszonyt folytatnak, majd ártatlan tények csalárd beállításával, megtévesztő jelenetek rendezésével és arcátlan hazugságokkal a látszólagos bizonyosság eltéphetetlen hálóját szőtte köréje, mindvégig a hűség, becsület és jóakarat álcájában. A gyilkos méreg hatott, tébolyig hajszolt féltékenységében a mór megfojtotta az ártatlan Desdemonát. Mikor megértette, hogy aljas cselszövénynek esett áldozatul, magával is végzett. – ~ nemes és egyenes jellem, tragédiája abból fakad, hogy másban sem képes álnokságot feltételezni. (Szomorú, hogy bizalmát épp csak attól vonja meg, aki leginkább rászolgálna.) Hatalmas szenvedély ég benne, de ez mindig „egyvágányú” érzelem, lobogó szerelme egyszeriben a pusztító féltékenységnek ad helyet, nem tudja a kettőt összemérni. Bár Desdemonát mindvégig szereti, végrehajtja az ítéletet, amelyet az igazságnak és becsületének vélt sérelme diktál számára. ~ alakját és történetét Shakespeare egy olasz szerző, Geraldo Cinthio novellájából vette; ez közönséges féltékenységi rémtörténet, hőse pedig hidegvérű gyilkos, bár zászlósával öleti meg a feleségét.
