Mészáros Hugó
Mészáros Hugó (Szombathely, 1892. ápr. 1. – Bp., 1969. szept. 21.): polgármester, író, költő. A szombathelyi premontrei gimn.-ban érettségizett. Bp.-en jogot végzett, államtudományból doktorált 1914-ben. Szombathelyen lépett városi szolgálatba; 1924-től főjegyző, 1930-tól tanácsnok, 1941-44-ben a város polgármestere. A német megszállás idején az izraelita felekezetekkel való tárgyalás alapján a két zsinagóga közelében állíttatta föl a gettót. Ezért mint zsidóbarátot 1944 okt.-ében letartóztatták, s csak akkor engedték szabadon, amikor állásáról és minden ehhez kapcsolódó igényéről lemondott. 1946-ban „összeesküvés” vádjával letartóztatták, nyolc hónap múlva szabadult. Ismételt letartóztatása után Győrött 1947 nov.-ben a Népbíróság 5 évi börtönre ítélte. 1951-ben engedték szabadon. Gyári segédmunkás, raktáros volt. 1959-ben súlyosan megbetegedett. 1960-ban nyugdíjazták. Hamvait Szombathelyen temették el. – 1917-ben Prohászka Ottokár ösztönzésére Horváth Jánossal, Kocsis Lászlóval és Finta Sándorral megalapították a Nemzedékek irodalmi vállalatot, amelynek célja a vidéki kat. írók könyveinek kiadása volt. 1921-23-ban a Magyar Nyugat c. napilap irodalmi rovatvezetőjeként naponta egy tárcát és egy regényrészletet közölt. 1935-ben részt vett az Írott Kő c. folyóirat megalapításában. – M. Rőzselángok (versek, Kocsis Lászlóval, Szombathely, 1909); Hazafelé (versek, Szombathely, 1917); Melitta (elb., Szombathely, 1921); Az ősi rög (r., Szombathely, 1922); Mind egyformák (elb., Szombathely, 1923); Lehajló kalászok (versek, Szombathely, 1925); Lélekharang (versek, Szombathely, 1930); Kárhozat (r., Pécs, 1930); Őszi este (versek, Szombathely, 1934). – Irod. Bárdosi Németh János: Korunk szava (Bp., 1938).
