Zsolt. 66
Zsolt. 66
Zsolt. 66.1
A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!
Zsolt. 66.2
Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!
Zsolt. 66.3
Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
Zsolt. 66.4
Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)
Zsolt. 66.5
Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között:
Zsolt. 66.6
Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!
Zsolt. 66.7
Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)
Zsolt. 66.8
Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
Zsolt. 66.9
Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
Zsolt. 66.10
Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
Zsolt. 66.11
Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
Zsolt. 66.12
Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.
Zsolt. 66.13
Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat,
Zsolt. 66.14
melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban.
Zsolt. 66.15
Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.)
Zsolt. 66.16
Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem!
Zsolt. 66.17
Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta.
Zsolt. 66.18
Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.
Zsolt. 66.19
De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.
Zsolt. 66.20
Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.
