Préd 12
Préd 12
Préd 12.1
Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem;
Préd 12.2
mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők;
Préd 12.3
amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak;
Préd 12.4
amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat;
Préd 12.5
amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér - az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok;
Préd 12.6
mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék;
Préd 12.7
és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta.
Préd 12.8
Hiábavalóság, csak hiábavalóság - mondja a prédikátor - minden hiábavalóság!
Préd 12.9
A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott.
Préd 12.10
A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni.
Préd 12.11
A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor.
Préd 12.12
Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet.
Préd 12.13
Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége.
Préd 12.14
Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.
