Iz 18
Iz 18
Iz 18.1
Jaj a szárnycsattogás földjének Kus folyamain túl,
Iz 18.2
amely követeket küld a tengeren, papiruszcsónakokon a vizeken. Menjetek csak vissza, gyors követek, a szálas és fényesbőrű néphez, a mindenfelé rettegett néphez, az erős és hódító nemzethez, amelynek országát folyamok szelik át!
Iz 18.3
És ti, lakói a földkerekségnek, s minden nemzete a földnek: Ha a zászló fölemelkedik a hegyeken, figyeljetek! Ha a kürt felharsan, halljátok meg!
Iz 18.4
Mert ezt mondja nekem az Úr: „Széttekintek lakóhelyemről, s oly nyugodt vagyok, mint a verőfényes déli hőség, s a harmatfelhő aratáskor a tikkasztó melegben.”
Iz 18.5
Valóban, még a szüret előtt, amikor a szőlő már elvirágzik, és fürtje érőre fordul: akkor metszik le venyigéit metszőkéssel, és vágják le hajtásait.
Iz 18.6
És ott maradnak egytől egyig zsákmányul a hegyek madarainak és a mező vadjainak. Rajta töltik a nyarat a madarak, s a föld vadállatai rajtuk telelnek.
Iz 18.7
Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényesbőrű nép, a mindenfelé rettegett nép, az erős és hódító nemzet, amelynek országát folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.
