Páriakutyák.
Páriakutyák.
Olyan, tkp. kitaszított kutyacsoportok, amelyek évszázadok, sőt talán évezredek óta félvad állapotban élnek, főleg Kis-Ázsiában, D-Ázsiában és elvétve a Földközi-tenger partvidékén. Ismerték őket már az ókori Babilonban; falkákba verődve csavarogtak a régi görög és egyiptomi városok utcáin. Korai történetírók úgy vélték, hogy korcsok, ám később a kutatók jóvoltából öt családba sorolták őket. Egyik családjuk az Ázsiában élő nehéz testű » pásztorkutyákhoz, másik az ausztráliai » dingókhoz, a harmadik a rövid szőrű » skót juhászkutyához, a negyedik a keleti » agarakhoz, végül az ötödik az afrikai » basenjihez hasonlít.
Bizalmatlan, félénk természetű állatok. Nappal rendszerint alszanak, éjszaka falkákban, csoportokban élelem (elhullott állatok, különböző hulladékok) után kutatnak; az emberi települések szemétdombjain keresgélnek. Miután minden szerves hulladékot felfalnak, lényegében fontos egészségügyi tevékenységet végeznek, hasonlóan más földrészek dögkeselyűihez, sakáljaihoz, hiénáihoz. Élhetnek magánosan, de 10-15-en összeverődve, összetartva falkában is.
A ~at kizárólag a természetes szelekció formázta. Színváltozataik széles skálán mozognak. Tkp. félvad állapotban élő, de háziasított állatok, megszelídítve kiváló házőrző válhat belőlük. Nevüket az Indiában élő páriáktól kapták, azoktól a legalacsonyabb rendű, mindenki által megvetett kasztba tartozó szerencsétlen emberektől, akiket megbélyegzett mostoha születésük, és a kutyákhoz hasonlóan iszonyú nyomorúságban élték le életüket.
