Énekek éneke
Énekek éneke, Én: protokanonikus ósz-i bölcsességi kv. – I. Elnevezése. A héb. kánonban az egyéb írások kv.-csoportba sorolták és Sir hassirim ’énekek éneke, azaz legszebb ének’-nek nevezték. A LXX: Aszma ’ének’. A Vg szó szerinti fordításában a héb. nevet vette át: Canticum canticorum ’~’. – II. Keletkezése. A. Robert és az ő nyomán A. Feuillet szerint az ~ a próf.-i hagyomány folytatása, a Jahve és népe közti viszony (házasság) tekintetében. Olyan időben keletkezett, amikor az antológiai stílus jelentősebb lett, az ~ témái és képei (menyasszony és vőlegény, király, pásztor, szőlőskert, alvás és ébredés, keresés és megtalálás stb.) a korábbi próf.-i beszédek (Oz, Jer, Ez, Iz) hatására üdvösségtört.-i-eszkatológiai értelmet kaptak. Az 5 költemény, amelyet az ~ magában foglal, azt a reményt és kétséget, bizakodó várakozást és csalódást érzékelteti, amely a fogság és Nehemiás működése (Kr. e. 444. k.) közti időt jellemezte. Ebben a helyzetben Jahve határtalan szeretetében újra meg újra emlékeztette a hűtlen menyasszonyt korábbi boldogságára és hűtlensége ellenére is magához ölelte menyasszonyát. Ez ellen az értelmezés ellen felhozható, hogy az ~ szerzője sehol nem utal az allegóriára, ahogy ez más allegóriák esetében megfigyelhető az ÓSz-ben (pl. Iz 54,4; 62,4; Oz 1,2); aztán a Biblia azon helyein, amelyekkel az ~ párhuzamba állítható, a házassági szerelemről van szó, érzéki színezetű képeket a Biblia szerzői nem alkalmaztak Jahvéra; végül: a klasszikus próf.-i stílusban Izr. mindig hűtlen menyasszony. Az ~ fölépítése, szerkezete lehetetlenné teszi keletkezése idejének meghatározását. A sok arameizmus (pl. Én 1,12; 2,7), a szórványos gör. (3,9 és talán 4,4 is), ill. perzsa sajátosság (4,13) miatt – nyelvi alapon – vannak, akik a hellenista kor elejéről eredeztetik, bár némelyik ének vsz. sokkal régebbi (pl. a 6,4 lehetséges, hogy a 8. sz.-ból ered, mert ekkor Tirca városa eléggé ismert volt, bár föltehetően csak eredeti ’kedves, bájos’ értelme miatt került az énekbe). Az, hogy Salamon lett volna a szerző, teljesen kizárt. – III. Műfaját tekintve eltérő vélemények vannak: 1. Az ~ lakodalmas és szerelmi dalok gyűjteménye, melyeket egy szerkesztő úgy foglalt egységbe, hogy bizonyos témák ismétlődése (pl. a szerelmesek egymás utáni vágyakozása) drámai feszültséget adjon a gyűjteménynek. Kifejezései és képei alapján az arab és szír lakodalmas dalok rokonának tekintik (az utóbbiakban a falu népe részletesen megénekli az esküvő hetében királynak és királynőnek képzelt ifjú pár testi szépségét); az ~ mégis inkább az egyiptomi szerelmi dalokhoz hasonló (ide vezethető vissza pl. a szeretett lány „húgom” megszólítása). – 2. Mások – már Origenész is – tudatosan fölépített drámai alkotásnak tekintik, amely egy pásztorlány élményeiről szól, akit Salamon elcsábított és a háremébe vitt, de aki hű maradt első szerelméhez. Nem bizonyítható, hogy az ~ egésze fölfelé ívelne és a végén valami kibontakozáshoz vezetne. – 3. Az ~ olyan énekek gyűjteménye, amelyek eredetileg a K-i termékenységistenségek esküvőjére készültek, istenségek lakodalmáról szóltak. Ezek az énekek később ünnepi olvasmányként belekerültek egy tavasszal tartott ősi kánaáni, ill. izr. ünnep (® kovásztalan kenyér) rítusában, a természet ébredésének köszöntésére (kultikus-mitológiai magyarázat). Ám a világi szerelmi dalokhoz való hasonlósága miatt nehéz elképzelni, hogy pogány vallásos énekek gyűjteménye belekerülhessen a zsidó kánonba. Egyes tudósok szerint ez azért vált lehetővé, mert a régi kánaáni ünnepi olvasmányt Salamon esküvőjére, ill. Izr. és Jahve kapcsolatára (házasság) vonatkoztatták. – 4. Sok, kivált katolikus exegéta allegóriának tekinti az ~ énekeit, amelyek a férfinak és a nőnek, ill. odaadó szerelmüknek képében Jahve Izr. iránti hűségét tárják elénk. A házasság, ill. a házassági hűség az ÓSz-ben gyakran szerepelt a szövetség, ill. a szövetségi hűség képeként (Iz 50,1; 52,1–2; 54,4–8; 62,4–5; Jer 31,17–22; Ez 16,8; Oz 3,1–3 stb.). Nem meglepő, ha ua. a kép itt részletesebb kifejezést kapott. D. Buzy szerint az ~ 7 éneket tartalmaz, s ezek mindegyike 3 részből áll: a menyasszony meglátogatása, a menyasszony és vőlegény kölcsönös dicsérete, szerelmük beteljesülése. Buzy hozzáteszi, hogy az ~ mintegy ellentéte a próf.-knak, akik küldetésüknek megfelelően mindig Izr. hűtlenségét hangoztatták. – IV. Értelmezése. 1. Sokan úgy vélik, hogy az ~ szó szerint az emberi szerelemről s a testi szépségről szól. Ám a katolikus exegéták kitartanak amellett, hogy az ~ szó szerint sem csupán a testi szerelmet zengi, hanem – bár nagyon finoman – azt is érzékelteti, hogy a szerelem Isten ajándéka, így a házasélet kötelezettségeinek és a hűségnek a vállalására biztat, mely hozzásegít a személy mélyebb megismeréséhez (Én 2,2–7; 5,10; 6,8–9; 7,11; vö. Ter 3,16). Tört.-i összefüggésben (szövetségi viszony) ez a szerelem szükségszerűen Jahve népe iránti szeretetére utal, mert beleilleszkedik abba az isteni műbe, amely által Jahve népét létrehozza. – 2. Sok zsidó és katolikus szerző szerint az ~ csupán allegorikus, ill. parabolikus értelmű, szó szerint véve nem értelmezhető. Megindoklásul arra hivatkoznak, hogy az Egyh. elítélte Mopszvesztiai Theodorosz szó szerinti értelmezését; csak így magyarázható, hogy bekerült a kánonba; az egyh.-atyákkal, valamint a liturgiával szintén csak ilyen értelmezés lehet összhangban (® jegyesszimbolika). – 3. Azok a katolikus exegéták, akik a szó szerinti értelmet védik, még egy mélyebb jelképes, ill. előképet föltételező értelmezést is javasolnak (a primer jelentés Jahve népe iránti szeretete és in sensu consequenti az ÚSz-ben Krisztusnak Egyh.-a, vagyis az új Isten népe v. ennek anyja, Mária iránti szeretete), amelyre a szerzők nem hivatkoznak ugyan, de amelyet a klasszikus próf.-i nyelv (képek!) figyelembevételével már a zsidók is az ~ Isten szándéka szerinti értelmének tekintették, később pedig a beteljesedés fényénél (vö. Mt 9,15; 22,1–14; 2Kor 11,2; Ef 5,23.32; Jn 3,29) az Egyh. még inkább. Ez egyúttal az ~ kánonba kerülését is magyarázza. Hogy az ~ zsidó kánonba kerülésének volt-e liturgikus háttere, az kérdéses, mert nem lehet megállapítani, mikor és hogyan került az ~ kapcsolatba a pászkaünneppel.
