Saul
Saul (héb. ’a kért, kiesdett’): 1. Izrael első királya (ur. kb. Kr. e. 1012–1004). Családfája: 1Sám 9,1; 1Krón 8,29–33; 9,35–39. 1Sám 14,50: felesége Achinoam, 2Sám 3,7; 21,8–11: mellékfelesége Ricpa, Ajjának a lánya volt. Gyermekei: Jonatán, Isjo (® Isbaal), Malkisua, Abinadab, Esbaal (® Isbaal), továbbá Merab és Michal (1Sám 14,49; 1Krón 8,33; 9,39). A ~lal kapcsolatos hagyomány (1Sám 9–31) bonyolult irodalmi termék, nem a ~ uralma alatt lezajlott események számbavétele. Nem is annyira ~ miatt keletkezett, sokkal inkább a ~ és Sámuel, ill. Dávid közötti kapcsolat – anekdotikus formában való – bemutatására. Míg az nem is lehet kétséges, hogy Izr.-ben a királyság bevezetését, az összes (?) törzs összefogását, egységes hatalom alá rendelését a filiszteusoknak Izr. önállóságát veszélyeztető megerősödése mozdította elő, az egyáltalán nem világos, hogy miért éppen ~ képviselte elsőként a királyi hatalmat; alighanem egyszerűen szenvedélyes-erélyes magatartásának köszönhette, amelyet a gileádi Jábesben tanúsított (11). Legfontosabb feladata az volt, hogy Izr.-t megszabadítsa a filiszteusok uralmától; ezt számos hadjárata és életének kockáztatása ellenére sem sikerült elérnie. Az amalekiták ellen is harcolt (15). Egyéb harcait alighanem Dávidnak kell tulajdonítanunk (14,47 kk.). ~ ® Gibeában székelt. – Ami az ország kormányzását illeti: csak azt lehet tudni, hogy elűzte a halottidézőket és a jövendőmondókat (28,3–5); ez Jahve szellemében való uralomra vall. – Az összkép, amely az egyébként elég szórványos forrásokból kirajzolódik, nem mutatja teljhatalmú királynak. Nemcsak azért, mert az új helyzetben igen sok nehézséggel elsőként kellett szembenéznie, hanem azért is, mert a háttérben ott állt Sámuel. Ezenkívül nem volt kiegyensúlyozott személyiség sem olykor búskomorság, sőt hisztéria vett erőt rajta, és bizalmatlan volt közvetlen környezetével szemben. Hatalmát egyfelől Dávidtól, másfelől Sámueltől féltette, s ez a félelem szétforgácsolta erejét, utolsó éveit megkeserítette, és kegyetlen intézkedésekre indította (22,6–19). Mindemellett még ellenfelei is becsülték; ezt Dávid siratója (2Sám 1,19–27) tanúsítja. Az atyák dicsérete (Sir 44) nem említi név szerint, de utal rá (46,13.19 kk.). – 2. ® Pál apostol.
