Szent Júdás levele
Szent Júdás levele, Júd: deuterokanonikus úsz-i irat, a 7. a ® Katolikus levelek csoportjában. – I. Keletkezése. A szerző ® Jakab testvérének mondja magát; ezen minden bizonnyal Jakabot, az Úr testvérét kell értenünk, Júdás Tádéval való azonosságát többen valószínűtlennek tartják, mert akkor ap. lett volna, a Júd 17 viszont épp arra enged következtetni, hogy nem tartozott az ap.-ok közé. ~nek keletkezési ideje attól függ, vajon hiteles-e 2Pét; ha a 2Pét valóban Péter ap.-tól való (ezt kétségbe vonják), akkor ~ Péter ap. halála előtt keletkezett; egyébként Kr. u. 70–80-ból származtatható; K. H. Schelkle Kr. u. 90 k.-re teszi keletkezése idejét. A szerző leveléhez fölhasználta Hénochot, és talán még 2 más apokrif iratot is figyelembe vett, ezért több egyh. kétségbe vonja hitelességét, de a 2. sz.-ban Rómában, Karthágóban és Alexandriában kánoninak tekintették (® Muratori-töredék, Tertullianus, Alexandriai Kelemen, Origenész). – II. Tartalma. A szerző „az Istenben, az Atyában szeretett és a Jézus Krisztusnak megőrzött meghívottak”-hoz intézi sorait (Júd 1). Ez az egyébként általános megszólítás itt nem vonatkozik minden keresztényre, csupán egy csoportra gondolt a szerző, de nem lehet egyértelműen eldönteni, vajon a csoport tagjai zsidóságból (ósz-i idézetek, zsidó apokrif iratok és legendák fölhasználása) v. pogányságból (libertinus tévtanítók föllépése) megtért keresztények voltak-e. Talán szórványban (® diaszpóra) éltek a címzettek. A levél óv a betolakodóktól, akik bár keresztények, hamis tanokat vallanak Krisztusról és az ég erőiről, a libertinusok módjára élnek, így veszélyt jelentenek a hívő közösségre (rendszerint törv.-t ellenző gnosztikusoknak nevezik őket). Ezekre a tévtanítókra, akiknek föllépését az ap.-ok előre megmondták, büntető ítélet vár.
