menyegző
menyegző: házasságkötés alkalmából rendezett, rendszerint 7 napig tartó ünnep (Ter 29,27; Bír 14,12; Tób 11,17), amelyet evés-ivással, énekléssel, tánccal, talányok megfejtésével (Bír 14,12) töltött a hangos vendégsereg (vö. Jn 2,2). Az 1. nap estéjén a ® menyasszonyt szülei házából a ® vőlegény házába vitték; itt terítették meg az ünnepi asztalt és készítették el az új házasoknak a nászházat. A vőlegénynek különleges turbánt kötött a fejére az anyja – ez volt a korona, ill. a megkoronázás (Iz 61,10; Én 3,11). Így hozta el menyasszonyát (3,6–11; 1Mak 9,37.39) a vendégek kíséretében (Bír 14,10–11; Mt 9,15), akik közül a legfontosabb a vőlegény barátja (Jn 3,29) volt. Olykor lányok, a menyasszony egykori játszótársai a vőlegény elé mentek és fogadták (Én 3,11; Mt 25,1). A menyasszonyt lefátyolozva vitte haza a vőlegény (Ter 24,65; 29,25). A vőlegényének felékesített menyasszony (Jel 21,2) az asszonyok szobájában várakozott (Jo 2,16); derekán rajta volt az öv (Jer 2,32). Mint általában az ünnepeken, a ~n is külön voltak a férfiak és a nők. A vendégek ~i ruhája (Mt 22,11 kk.) valójában nem volt különleges öltözék, de a vendéglátó jogot formálhatott rá, hogy a ~n ünnepi öltözékben jelenjenek meg a meghívottak.
