tulajdon
tulajdon: A személyes ~t mind az ÓSz, mind az ÚSz adott ténynek tekinti. A nomádoknak állataik (Ter 13,2; 30,43; 46,32; MTörv 3,19; Jób 1,3), sátraik (Ter 16,5) vannak, a földművelőknek a földjük jelenti a ~t (Szám 32,5; 1Kir 21,3; Rut 4,3), amely földnek lehetőleg a család kezén kell maradnia (1Kir 21,3); ® sógorházasság. A próf.-k elítélik a harácsolást (pl. Iz 5,8; vö. Neh 5,5) és figyelmeztetnek a határok sértetlenségének megőrzésére (MTörv 19,14; 27,17; Péld 22,28; Jób 24,2; Oz 5,10). Tört.-ileg Izr. fiai saját kezdeményezésükre jutottak ~hoz az Ígéret földjének elfoglalásakor. Teol.-ilag azzal magyarázták Kánaán elfoglalását, hogy Jahve a pátriárkáknak megígérte: utódaiknak adja Kánaán földjét, tehát az utódok Jahve hűségének köszönhetően birtokba vehették a nekik ígért országot (Kiv 32,13), amely minden nemzedéken át megmarad nekik örökrészül. Elvben tehát a föld Izr. Istenének, Jahvénak a ~a. Innen érthető a ~ visszaváltásának törv.-e; Lev 25: ® jubileumi év, ® szombatév. Teol.-i szempontból figyelmet érdemel az a felfogás is, amelynek értelmében Izr. népe Jahve ~ának számít (így pl. Kiv 19,5; 1Sám 10,1; 2Sám 10,12; 14,16; a deuteronomikus irodalomban pl. MTörv 4,20; 9,26; 1Kir 8,51.53; 2Kir 21,14 és – főleg – a zsoltárokban, pl. Zsolt 16,5 kk.; 33,12; 78,70 kk.). Ennek alapja Izr. ® kiválasztása. – Az ÚSz-ben ® örökösödési jog.
