Alvás, alszik
Alvás, alszik I. Biológiai vonatkozásai
Az egyik alapvető megnyilvánulása az Isten által meghatározott emberi életritmusnak, amikor az alvás állapotában megújul, felfrissül az emberi szervezet (vö. 1Móz 28,11; 1Sám 3,2kk; Mt 13,25; Mk 4,27; Lk 9,32; ApCsel 20,9 stb.).
A fogalom jelölésére a B-ban többnyire a h. séná, ill. sákab, valamint a g. hüpnosz, ill. katheudó, koimáomai szavak szolgálnak.
1. Az alvás Isten által rendelt természetes ideje az éjszaka (vö. 1Móz 28,11kk; 31,24; 41,7k; 1Sám 3,1kk; Zsolt 3,6; 4,9; Mt 28,13; Mk 4,26k; ApCsel 12,6; 1Thessz 5,7).
2. Palesztina meleg klímájából adódóan a szegény népréteghez tartozók akár a puszta földön is elaludtak, magukat felső ruhájukba burkolva (vö. 2Móz 22,26k). Az úton lévők pedig azzal tették kényelmesebbé az alvást, ami éppen kezük ügyébe került (vö. 1Móz 28,11; Bír 4,18). Fekvőhelyül használtak szőnyeget is, melyet napközben fölgöngyöltek. Erre a fekvő alkalmatosságra kell gondolni ott, ahol a B-ban az ágy fölvételére és hordozására vonatkozó parancsról olvasunk (Mt 9,6; Jn 5,8k). Noha az ágy nem számított luxuscikknek (vö. 1Sám 28,23; 1Kir 17,19), mégis alvás céljára a gazdagabb társadalmi réteghez tartozók használtak vékony matraccal borított ágyat (vö. 2Kir 11,2; 2Krón 22,11; Eszt 1,6; Ám 6,4).
3. Alvást megzavaró körülmények: betegség, metsző fájdalmak, lelkiismeret-furdalás, aggodalmaskodás, nagy gazdagság (vö. Jób 30,17; Zsolt 32,4; Préd 5,11; Dán 6,19).
II. Az alvás etikai vonatkozásai
1. Aki becsületesen dolgozik, az édesen alszik (Préd 5,11), ellenben a henye naplopót nem hagyja aludni a jóllakottság.
2. A sok alvás lustává tesz és elszegényedéshez vezet (Péld 6,10; 10, 5; 19,15; 20,13).
3. A kegyes, istenfélő ember, aki ébrenlétében a Törvényről elmélkedik, mihelyt aludni tér, nyomban álomba merül (vö. 5Móz 6,7; Józs 1,8; Zsolt 1,2; 3,6; 4,9; Péld 3,24; 6,22).
4. Az alvás egyrészt jelentheti az Istenbe vetett tökéletes bizodalmat (Zsolt 121,4; 127,2; Mk 4,27.40; Jn 14,27; 2Tim 1,7), másrészt pedig egyfajta kísérletet az Isten elől való elmenekülésre (1Kir 19,5; Jón 1,5).
III. Az alvás és Isten
1. A pogány bálványokkal ellentétben (1Kir 18,27) Isten, Izráel őrzője nem szunnyad, nem alszik (Zsolt 121,4), szüntelenül övéinek javán fáradozik (Zsolt 127,2; Mk 4,27).
2. Isten nem csupán őrzi az alvót, hanem kijelentést is ad neki (1Móz 15,12kk; 28,10kk; 1Sám 3,1kk; Jób 4,13kk; 33,15kk; Jer 31,26; Mt 1,20kk). Az ilyen álomlátókat a kinyilatkoztatásnak ez a módja a prófétákhoz tette hasonlatossá (4Móz 12,6; 5Móz 13,2; 1Sám 28,6).
3. Isten olykor mély alvásba (h. tardémáh) merítheti az embert, hogy zavartalanul munkálkodhassék benne, ill. azért, hogy az isteni közbeavatkozás rejtve maradjon az ember előtt (vö. 1Móz 2,21; 15,12; 1Sám 26,12). A Zsolt 44,24; valamint 78,65 költői képpel élve - képletes értelemben - beszél Isten alvásáról.
IV. Az alvás átvitt értelemben
A munkálkodás ideje a nappal világossága, az alvásé pedig az éjszaka sötétsége. Az alvás fogalmának átvitt értelemben történő használatát a sötétség motiválja. Ennek megfelelően az alvás hol a bűn, hol pedig a halál állapotát jelenti.
1. A bűn állapotában van Illés, amikor elalszik a rekettyebokor alatt (1Kir 19,4kk), s Jónás ugyancsak, amikor lement a hajó mélyébe és ott feküdt mély álomba merülve (Jón 1,5). Ezért is hangozhat fel a bűn állapotából, a lelki álomból való fölserkenésre hívás parancsa újra és újra a B-ban (vö. Ézs 51,17kk; 64,6; Mk 13,35.36; Ef 5,14; Róm 13,11; 1Thessz 5,6).
2. A B gyakran használja az alvás szót a halál állapotának megjelölésére, s mindezt joggal teheti is, mert aki benne megszólal, annál vannak »a halál és a pokol kulcsai« (Jel 1,18). A halál tehát a nappal, a földi lét fáradságos munkája után az alvás nyugalmába történő belépést jelenti (vö. 1Móz 47,30; 5Móz 31,16; 2Sám 7,12; Jób 3,13; Mt 9,24; Jn 11,11 stb.). Természetesen a halál-alvásból való felébredésről - a feltámasztás értelmében - is beszél a B (vö. Dán 12,2; 1Kor 15,18.20).
DI
