Hámát
Hámát A hasonló nevű királyság fővárosa az Orontésznél (4Móz 13,21). Damaszkusztól É-ra fekszik, mintegy 200 km-re. A város története a neolit korig vezethető vissza. A népek nemzetségtáblázatán Kánaán utolsó fia (1Móz 10,18; 1Krón 1,16). Eddig terjedt az ígéret földjének É-i határa (1Kir 8,65; Ám 6,14).
Tói nevű királya baráti kapcsolatot keresett Dáviddal (2Sám 8,9). Hámát vidékén építette fel Salamon a raktárvárosait (2Krón 8,4). A valóságban ugyan ritkán ért el eddig, mégis ezt tekintették Izráel igazi országhatárának (4Móz 34,8; Józs 13,5).
Ámós próféta Hámát nagyságáról beszél (6,2), Zakariás pedig együtt említi a várost Tírusszal, Szidónnal és Damaszkusszal (Zak 9,2).
Kr. e. 740-ben az asszír hódítás áldozata lett (2Kir 18,34; 19,13; Ézs 10,9). Lakóinak egy részét Szargon és Tiglát-Pileszer elhurcolta, helyükre asszírokat telepített. Elesésére utal Ézs 10,9; 36,19; Jer 49,23. Azoknak a városoknak egyike volt, ahova Izráel fiaiból is deportáltak (2Kir 17,24; Ézs 11,11), és ahonnan a lakosok egy részét Izráel területére, Samáriába vitték (2Kir 25,21).
Ma a Damaszkuszból Aleppóba vezető út mentén Hamah néven ismeretes.
