Házassági elválás
Házassági elválás Törvényadta lehetőség az Isten által fölbonthatatlannak teremtett, de a bűn által megrontott házasság fölbontására (vö. HÁZASSÁG 1.). »Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg a válást« - mondja Jézus (Mt 19,8), vagyis a törvény egy sajnálatos állapotot szabályozott.
Jézus az ÚSZ gyülekezetének megtiltja a válást (Mt 19,1-12 par), hozzátéve, hogy ez nem könnyű, együtt járhat az Isten országa érdekében végzett súlyos önmegtagadással (19,12). Az elválttal való házasságkötés paráznaság. Az apostol példás házaséletre hív föl (Ef 5,21kk; Kol 3,18kk). »Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában« (2Kor 6,14) - ez a házasságra is vonatkozik, de a válás annyira tilos, hogy a vegyesházasságot sem szabad felbontani. Ezt csak a hitetlen házasfél kezdeményezheti, a hívő nem (1Kor 7,10-16).
A hívő félnek úgy kell élnie, hogy házastársát megszentelje, magatartása által megnyerje (1Pt 3,1-7).
A válási törvény (5Móz 24,1) előírja, hogy ha a férj valami kifogásolnivalót talál a feleségében és elválik tőle, válólevelet kell adnia az asszonynak. Ennek birtokában újra férjhez mehet. Ha azonban a másik férjtől is elválik vagy megözvegyül, az első nem veheti vissza.
A válólevél kiállításának a kötelezettsége valamelyes védelmet jelentett az asszonynak. Viszont ő nem válhatott, csak a férj. Az ÚSZ-i időben már igen (Mk 10,12).
A válás okai nincsenek pontosabban meghatározva. Két esetben tilos a törvény szerint a válás. Ha egy férfi alaptalanul vádolja meg a feleségét azzal, hogy nem szűzen ment a házasságba. Ebben az esetben egész életében nem bocsáthatja el (5Móz 22,13-19). Ha egy férfi megerőszakol egy szüzet, szabályos mátkapénzt kell fizetnie és ha azt úgy kívánja a lány apja, feleségül kell a lányt vennie. Ez a házasság is felbonthatatlan (2Móz 22,15k; 5Móz 22,28k).
Ha a hadizsákmányként fogságba esett nők közül valaki egyet feleségül vett, azt később elbocsáthatta ugyan, de ilyenkor vissza kellett adni a szabadságát, nem volt szabad rabszolgaként továbbadni (5Móz 21,10-14).
A fogság után a sok idegen asszonnyal kötött házasság veszélyeztette Izráel hitének tisztaságát, ezért úgy határoztak, hogy az idegen asszonyokat elbocsátják (Ezsd 10,10kk).
Jézusnak a válást megtiltó szavaihoz a Mt 19,8-ban hozzá van fűzve: a paráznaság esetét kivéve. Vagyis: megengedett a válás abban az esetben, ha a másik fél paráználkodott. A Mk 10,11-ben és Lk 16,18-ban ez hiányzik, ott tehát nincs kivétel. Egyesek szerint ez volt Jézus eredeti tanítása, de ezt túl szigorúnak tartották tanítványai, ezért Mt hozzáfűzte azt a néhány szót, ami paráznaság esetére megengedte a válást. Mások szerint Mk és Lk azért nem említik meg ezt a kivételt, mert szükségtelennek látták. Mind zsidó, mind római olvasóik számára magától értetődő volt, hogy házasságtörés esetében szabad válni.
CP
