Illat
Illat Bizonyos anyagoknak (illatszerek) a szaglás számára kellemes kigőzölgése, amelyet orrával érzékel az ember. A B-ban profán értelemben és az ÁLDOZATtal való összefüggésben van róla szó. Az ÓSZ-ben gyakran előforduló kifejezés: »jó illatul« vagy »kedves illatul« az Úrnak (2Móz 8,21; 2Móz 29,18; 25-41; 3Móz 1,9.13; 17). Ezek a kifejezések azt jelentik, hogy az Úr egy bizonyos áldozatot kedvesen fogadott, kedvét lelte benne (2Móz 29,41). A BIZONYSÁG SÁTRÁban és a templomban is volt egy oltár, ahol illatszerek elégetése által füstölő áldozatot mutattak be (2Móz 30,1.27; 1Krón 28,18; 2Krón 26,16.19).
Az ÚSZ-ben az illat mindenekelőtt Krisztus áldozatát szimbolizálja (Ef 5,2), de a hívők Isten előtt kedves önátadásának a képies kifejezéseként is előfordul (Fil 4,18). Pál apostol Krisztus követőinek a tevékenységét nevezi jó illatnak (2Kor 2,14-16). A kép hátterében az a római szokás áll, amely szerint a diadalmenetben a győztes hadvezér kocsiját tömjénfüstölő edényeket hordozó foglyok kísérték. A kép értelme az, hogy a hívők Krisztus foglyaiként, Őt követve bizonyságtételükkel, mint jó illatot árasztják maguk körül az ev-ot.
