Mellékfeleség
Mellékfeleség A B ideálisnak kezdettől fogva az egynejűséget tekintette (1Móz 2,18.24; Mt 19,5; ld. HÁZASSÁG). A többnejűség a bűn eláradásával kapcsolatos. Először a kaini Lámeknek volt több felesége (1Móz 4,23). Az ÓSZ a többnejűséget tudomásul veszi. Az ősatyák felfogása nyilvánvalóan egyezett a Hammurabi Kódex-ben foglaltakkal. A Hammurabi Kódex csak egy feleséget engedélyez. Ha a feleség gyermektelen vagy kórosan beteg volt, akkor a férjnek joga volt mellékfeleséget szerezni. Az ÓSZ a mellékfeleséget leginkább a pileges, ritkábban a cámá szóval fejezi ki. A rev. Károli ezeket a h. szavakat fordítja rendszerint ágyasnak. Ábrahámnak több mellékfelesége is volt, de a felsorolásokból Hágár hiányzik (1Móz 25,6; 1Krón 1,32). A feleség szolgálója nem feltétlenül kapta meg a mellékfeleség rangot, még akkor sem, ha ura asszonyává lett és gyermeket szült. Talán ebből a különbségből őrzött meg valamit az Énekek 6,8, ahol feleségekről, mellékfeleségekről és lányokról van szó. Dávidnak is több felesége és mellékfelesége (1Sám 25,43; 2Sám 5,13), Salamonnak pedig 700 főrangú és 300 mellékfelesége volt. Hágát fia nem örökölhetett (1Móz 21,10; 25,6), Bilha és Zilpa fiai viszont egyenrangúak voltak Ráhel és Lea fiaival. A mellékfeleségeitől származó fiainak Ábrahám is csak ajándékokat adott (1Móz 25,6). (Ld. ÖRÖKÖS; ÖRÖKÖSÖDÉS).
