Nomádok
Nomádok Vándorló életmódot folytató kisebb-nagyobb csoportok, törzsek, népek összefoglaló elnevezése. A g. nomász a némein igéből származik, aminek a jelentése: legeltetni; a nomász jelentése így: legelőt kereső. Olykor nem csak életforma, hanem életeszmény is, ami a letelepültek, városokban élők számára idegen. Izráel ősei is nomádok, fél-nomádok (Izsák nem csak pásztorkodott, hanem vetett és aratott is, 1Móz 26,12) voltak. A rekabiták pedig a honfoglalás, letelepedés után is megmaradtak ennél az életeszménynél (Jer 35,1-11). Az ÓSZ, sőt az ÚSZ számos helyén átüt az ősi nomád életforma és gondolkodás (Ézs 54,2k; 2Kor 5,1kk; Jel 21,3).
A vándorlásnak, legeltetésnek, kutak, források használatának megvoltak a szokásjog által meghatározott szigorú szabályai. A vándorlás, ha az bizonyos területekhez kötődött, többféle módon történt. Általában É felől haladtak D felé, majd megfordulva, D felől É felé. A völgyből fel a hegyre és a hegyről le a völgybe. Oázisoknál körben vagy sorban helyezkedtek el. A szír-arab pusztában esős időben mélyen behatoltak a pusztába, száraz évszakban pedig a kultúrföldhöz húzódtak közelebb és közelebb. Az erő törvénye sokszor megsérthette a szokásjog íratlan törvényeit. Jetró lányait a pásztorok rendszeresen elűzték a kúttól (2Móz 2,17k).
A nomádok pátriárkátusban éltek. Bizonyos rétegződés, rang, a nomád csoportok, törzsek között is volt. A tevés-nomádok voltak az első helyen. A tevés-nomádokat a juh- és kecskenyájakkal rendelkező nomádok követték. A legalsó fokon a kovácsok, muzsikusok álltak.
A nomádok és a letelepültek kapcsolata lehetett békés és ellenséges. Ellenségeskedésre akkor került sor, ha a nomádok megáhították a kultúrföld javait, vagy magát a kultúrföldet. (Vö. Bír 6-8. r.)
