Pártfogó
Pártfogó Olyan személyt jelöl a profán használatban ez a szó, aki magasabb rangú személynél közbenjár, szót emel mások érdekében. (A B-ban szórványosan előforduló »szószóló« kifejezés nem azonos ezzel, néha csak a szabad fordítás szülötte, mint pl. a 2Móz 18,19-ben.)
A pártfogó kifejezés - melynek g. eredetije a parakletosz szó - az ÚSZ-ben is csak alig néhány esetben fordul elő, minden esetben János irataiban.
Profán jelentése - bár nem szakkifejezés - szószóló, közbenjáró, ügyvéd. Ilyen értelemben használja az 1Jn 2,1, Jézus Krisztust, illetve az Atya előtt értünk folytatott tevékenységét jelöli ezzel a szóval. Az egyházatyák advocatusként értelmezték és fordították ezen a helyen.
János ev-a azonban minden esetben Isten Szentlelkét jelöli vele: Jn 14,16.26; 15,26; 16,7. A 14. rész két kijelentésében arról olvashatunk, hogy a Pártfogót az Atya küldi, míg a 15,26-ban a Pártfogó bizonyságtevő szerepéről van szó. A 16,7-ben pedig Jézus eltávozása, mennybemenetele és a Lélek eljövetele összefüggését találjuk. Erre utal különben már a 14,16 is, ahol Jézus másik pártfogóról beszél.
Figyelemre méltó, hogy a Pártfogó, a Szentlélek teljes összhangban áll Jézus Krisztussal. Nem hoz új kijelentést, hanem a már adott kijelentést mélyíti el, magyarázza meg. Nem a magáéból merít, hanem Jézus Krisztus kijelentését mondja tovább, Jézusról tesz bizonyságot. A Pártfogónak ugyanazon funkciókat tulajdonít az Írás, mint magának Jézusnak: az Atyától jön, bizonyságot tesz, megítéli a világot - mintegy folytatja Istennek a Jézus Krisztusban elkezdett munkáját Jézus mennybemenetele után. A Pártfogó tennivalója az, hogy ezt a Krisztusban megtörtént kijelentést és üdveseményt teljesen kijelentse és a későbbi korok számára is realizálja.
HP
