Szikárius
Szikárius Zsidó szabadságharcos szekta tagja. Sokáig a ZÉLÓTÁKkal azonosították őket, ez azonban nem állja meg a helyét. Eredetük és maguk adta elnevezésük nem ismert, történetük vége a homályba vész. A szikárius nevet a rómaiak adták nekik Kr. u. 50 körül, a sica nevű kis tőrről, amelyet ruhájuk alatt hordtak, s amellyel politikai jellegű orvgyilkosságokat követtek el.
Josephus Flavius zsidó történetíró több helyen ír a szikáriusokról. E beszámolók nem mentesek az ellentmondásoktól, de belőlük rekonstruálható a szekta ideológiájának lényege. E szerint a szikáriusok tanításaikban a FARIZEUSOKhoz közel állanak, a messiási váradalmakat illetően is, de egyetlen földi királyt sem ismernek el úrnak (tehát sem a zsidó trónon ülőt, sem a római császárt), és nem fizettek tributumot. A szekta tagjai Isten királyságát erőszakkal akarták kikényszeríteni, és ennek érdekében a nyílt felkelés mellett a gerillaharcot és az orvgyilkosságot is felhasználták, sőt az öngyilkosságot is, amelyet a végső kifejletet siettető engesztelő áldozatnak tekintettek. ApCsel 21,38 beszámol egy szikárius felkelésről, amelynek vezetésével Pált gyanúsították.
