írásos öltés
írásos öltés: olyan → láncszem, melynél nem a kiindulópontba, hanem vele egy vonalban, tőle pár milliméter távolságra öltenek fel. Ezáltal rövidebb, de szélesebbé széthúzott láncszemek jönnek létre. Egymásból kiindulva nagyon sűrű sorokat varrnak belőle. Ez tulajdonképpen a nagyírásos technika, megkülönböztetésül a → kisírásostól. Az írásos név az „írás után varrt” → kalotaszegi hímzésektől kapta nevét. A vászonra régen tejes koromlébe mártott lúdtollal vagy hegyes pálcikával, pl. orsószárral szabadon rajzolták elő a mintákat, amelyeket azután ezekkel az öltésekkel varrtak ki. – Irod. Ferencz Kornélia és Palotay Gertrúd: Hímzőmesterség (Bp., 1940); Boser, R.–Müller, L: Stickerei (Basel, 1959).
Írásos öltés: kisírásos
Írásos öltés: nagyírásos
Párnavég részlete nagyírásos öltéssel. Bal oldalon az előírt motívum (Kalotaszeg, v. Kolozs m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Fél Edit
