Fehér László, halálra ítélt húga
Fehér László, halálra ítélt húga: klasszikus → ballada. Az egész magyar nyelvterületen megtalálható. Erdélyben valószínűleg a múlt század második felétől kezdődően terjedt el. Sok a → betyárballada jellegű változata. Szüzséje: a lólopásért elitélt Fehér Lászlót húga kincsekkel akarja megváltani. A bíró ehelyett őt magát kéri. Fivére tanácsa ellenére Fehér Anna feláldozza lányságát, testvérét mégis kivégzik. A rászedett nő súlyos átkot mond a bíróra (→ átokdal). Solymossy Sándor szerint egy megtörtént olasz esemény balladai megfogalmazása. Az első hazai hír, egy 1547-es levél arról szól, hogy a börtönbe került gyilkos felesége fölajánlja a bírónak teljes vagyonát, de a bíró csak az asszonyt kívánja. Férje rábeszélésére enged a kérésnek, de a bíró mégis kivégezteti a bűnöst. Bornemisza Péter 1578-ból tudósít e különleges, megtörtént eseményről. Ettől kezdődően hasonló esetek sorát jegyzik fel a krónikások. A ballada szüzséjével megegyező olasz novellát 1565-ből ismerjük, amelyet latin, angol, francia nyelvű gyűjtemények terjesztettek el egész Európában, de japán, kínai prózai feljegyzésből is ismert. A férjéért vagy fivéréért önmagát feláldozó nő témája jelenik meg Shakespeare Szeget szeggel, Puccini Tosca stb. c. alkotásában. – A magyar ballada zárt felépítettségű, feszes drámai hangvételű. A szövegvariánsok meglehetősen egységesek. (Egyetlen göcseji feljegyzés mutat eltérést: a Királyfi és királylány, amelyben az ifjú feleségével hazafelé utazó királyfit támadja meg az ellenség, és a szabadulás reményében adja oda magát a királylány a rablóvezérnek, az mégis a férj fejét véteti.) Az országszerte följegyzett több száz változat az állandósult formulák továbbélését mutatja (pl. a Fehér László kivégzésére vonatkozó kérdésekre a bíró félrevezető választ ad). A befejező átokmotívum sokfélesége pedig a változtatás igényét jelzi, és az előadó egyéni képességét mutatja. Többféle dallammal él a szájhagyományban. A Fehér László ballada legközelebbi rokonai az olasz balladák között találhatók. – Irod. Dános Erzsébet: A magyar népballada (Bp., 1938); Csanádi Imre–Vargyas Lajos: Röpülj páva, röpülj. Magyar népballadák és balladás dalok (Bp., 1954).
Kriza Ildikó
