Temesköz
Temesköz: a Maros, a Tisza és a Duna által közrezárt síkság, melyen a Temes folyik keresztül, a → Bánság síkvidéki része. A magyarság a honfoglalás után közvetlenül benépesítette. A középkorban viszonylag sűrűn lakott, virágzó magyar vidék volt. Magyar lakossága a 15–18. sz. háborúiban, különösen Temesvár eleste (1552) után elpusztult, vagy elmenekült. A törököktől való visszafoglalás után a pozsareváci béke megkötésével a bécsi kormányzat nem csatolta Mo.-hoz, hanem 11 vidékre osztva Temesi Bánság néven külön kormányozta (Temesvarer Provinz, Banatus Temesvariensis). A Temesköz 1778-ban került vissza közigazgatásilag Mo.-hoz a Pancsova, Fehértemplom és Karánsebes központtal szervezett német, szerb, ill. román határőrvidékek kivételével. Újabbkori magyar lakosságának betelepedése túlnyomórészt Szeged vidékéről és a Tiszántúlról a 18. sz. végén indult meg és a 19. sz.-ban fejeződött be. Addig alsósorban német telepesek beköltözését tették lehetővé a bécsi kormányszervek. A 17–18. sz.-ra esik a Temesköz román és szerb lakosságának a beköltözése, mely a K-i és középső, ill. a Ny-i és D-i részét lakja. – A legrégebbi magyar tájnevek közé tartozik (1374). A középkorban sosem volt bánság. A 15. sz.-tól a temesi főispán (vagy temesi gróf) a déli határvidék (Torontál, Temes, Keve, Krassó megyék és a Szörényi bánság) katonai parancsnokságával volt megbízva. Többek között ezt a méltóságot viselte Hunyadi János és Kinizsi Pál is. A Temesköz a Temesi Bánság nevet csupán 1718–1778, ill. 1849–1861 közt viselte (utóbb Temesi Bánság és Szerb Vajdaság címen a Bácska és Szerémség egy részével együtt). Nevezetes magyar községei: Csóka, Pádé, Torontáloroszi, Szaján, Torontálvásárhely, Ürményháza, Végvár, Ujszentes, Omor. Vásáros központjai: Zsombolya, Temesvár, Nagybecskerek, Nagykikinda. A Temesköz vegyes nemzetiségű – magyar, román, szerb, német, bolgár – lakossága miatt az interetnikus kapcsolatok vizsgálatának fontos területe, azonban néprajzilag még alig ismerjük. – Irod. Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből (Temesvár, 1879); Kálmány Lajos: Szeged népe (II., Arad, 1882); Ortvay Tivadar: Temes vármegye és város története a legrégebbi időktől a jelenig (I–IV., Bp., 1896–1914); Juhász Kálmán: Műveltségi állapotok a Temesközben a török világban (Kolozsvár, 1935); Paládi-Kovács Attila: Az anyagi kultúra alakulása néhány dél-alföldi (bánsági) magyar faluban (Népi Kultúra – Népi Társadalom, VII., 1973); Tóth Ferenc: Kálmány Lajos nyomában (Újvidék, 1975).
Kósa László
