hartai bútor
hartai bútor: Harta (Bács-Kiskun m.) a mo.-i népi → asztalosbútor jeles készítőközpontja. A 18. sz. első felében, túlnyomórészt a németo.-i Hessen és Pfalz tartományok vidékéről betelepült község bútor tekintetében önellátó volt, s részben a Sárköz számára is szállított, elsősorban díszes oromzatú → ágyat. Noha eredeti hazájukban faragott keményfa bútort használtak, az 1820-as évektől fennmaradt példányok tanúsága szerint Mo.-on a hartaiak a jobban beszerezhető fenyőfára tértek át. Egyedül az asztalnál ragaszkodtak a 19. sz. második feléig a keményfához, a forma azonban a mo.-i klasszicista → asztalt követi, az asztallapon szokásos → berakással egyetemben. A hartai bútor egyéb darabjai is lényegében a környéken általános korabeli parasztbútornak felelnek meg, amihez már az ismert kezdetektől 2-ajtós ruhás → szekrény is járult. A használat követelményeihez igazodva, a hartai bútor az idők folyamán erősen differenciálódott, így eltérő, gazdagabb, ill. egyszerűbb kiképzést és díszt kap a → szentsarok, ill. → munkasarok közelében álló ágy és az előtte sorakozó székek. A hartai bútor készítése az 1940-es évekig tart. A jellemző festett virágos stílus a → komáromi bútor. 2. stílusperiódusának hatására alakult ki. A legkorábbi példányok csupán a keményebb, rajzosabb kontúr, továbbá a meglehetősen sokáig megőrzött barna alapszín révén különböznek, melyet csak a 19. sz. második felében szorított ki végleg a sötétkék alap. Eközben a hartai bútor díszítménye mind elaprózottabbá, tömöttebbé válik, és a cifrázó vonalkák elborítják a mintázatot. Jellemző az 1830-as–1890-es évek közti gazdagabb ruhásszekrényeken előforduló, végső soron az ausztriai Linz környéki bútorfestésre visszavezethető lovas-ábrázolás – melynek divatja talán a hartai hajósoknak köszönhető: korábban lovas katona, inges-gatyás paraszt, később pisztolyos betyár. – Irod. Fél Edit: Harta néprajza (Bp., 1935); K. Csilléry Klára: A Bútorgyűjtemény gyarapodása 1963–64-ben (Néprt. Ért., 1965); K. Csilléry Klára: A Magyar Osztály Bútorgyűjteményének gyarapodása 1970–72-ben (Népr. Ért., 1973).
Ágyvég (Harta, Bács-Kiskun m., 1859) Bp., Néprajzi Múzeum – Virágos betétmező szekrényajtóról, Harta (Bács-Kiskun m., 1904) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára
