játékszer | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

játékszer: a gyermek legközvetlenebb, általában egyéni játékaiban (→ gyermekjáték) használt játéka. A játékszer a játszótársat is helyettesíti. Személyes kapcsolat alakul ki a játékos és játék között. Legkedvesebb játékszereit a gyermek maga állította elő: az anyagot megszerezte, megmunkálta; a játékszert megtervezte, elkészítette. Tapasztalata és pillanatnyi kedve szerint játszott vele. A játékszerek osztályozása kétféleképpen történhet: 1. Funkciója szerint: → hangadó játékszer (primitív gyermekhangszerek), → guruló játékszer, → forgó játékszer, röptetők (suhintó sárgolyós játékok, dobáló propeller), ugráltatók (prücsök tolldarabkákból, csontbéka baromfi mellcsontból, → prücsközés), → utánzó játékszerek (→ játékállatok, → baba), munkaeszközök; járműfélék: → bakszekér, gólyaláb, ironga fakorcsolya, → vesszőparipa; → játékfegyver; házak, azok berendezési tárgyai, edények, bútorok; ékszerek: nyakékek csigából, gyermekláncfűből, fejékek, koszorúk tűzdelt falevelekből; a hangadó játékszerek egy része is utánzó jellegű: → nádi hegedű, fűzfasíp, fűzfakürt stb.; hasonlóképpen a guruló játékszerek egy része is. A kötött formájú több személyes játékokban használt → játékeszközök egy része használatos egyéni játékokban játékszerként is (pl. → labdajáték, → golyósjáték stb.). – 2. Anyaga szerint: a játékszerek lehetnek: fa, csont, csutka, tojás, cirok, szalma, drót, homok, sár, papír, toll, botanikai játékok stb. – Irod. József Dezső: A nyikómenti gyermek magakészítette játékszerei (Kolozsvár, 1943); Kiss Lajos: Vásárhelyi hétköznapok (Bp., 1958); Sándor Mihályné: Kórójátékok Berettyóújfaluban (Ethn., 1962).