kartográfiai módszer
kartográfiai módszer: az összehasonlító néprajzi vizsgálatnak az az ága, amely a népi kultúra jelenségeinek, jelenségegyütteseinek térbeli elterjedettségét vizsgálja térképes ábrázolás segítségével, és ezek tanulságaira építve, további ismeretek bevonásával különféle összefüggések, szabályosságok, törvényszerűségek megállapítására törekszik. Elvileg a kartográfiai módszer abból a feltételezésből indul ki, hogy a kultúra táji differenciáltsága nem véletlenszerűen jött létre, s így fejlődési szabályosságokat tükröz. Ha a kultúra jelenségeinek elterjedettségét változataikban térképeken rögzítjük, akkor az itt jelentkező rend egyrészt felhívja a figyelmet a különben nem érzékelt vagy nem észlelhető összefüggésekre, másrészt kiindulási alapot nyújt további kérdések, hipotézisek feltevésére, kapcsolódások, szabályosságok felismerésére. A kartográfiai módszer eljárás hangsúlyosan érvényre juttatja a kvantifikációs szempontokat, az adatok nagy tömegével operál, s ezzel a következtetések biztonságát szilárdítja. Ezen túlmenően a formai analógiák mellett a szociális és funkcionális kritériumokkal is jelentős mértékben számol, konkrét időszakra vonatkoztatva elemez, a terminológia tanulságait messzemenően kihasználja. Az összes befolyásoló erőket számba véve az azonosságot és eltérést egyrészt tartalmi szempontból, másrészt az egész kultúrában elfoglalt helyzete szerint értékeli. – A századfordulón főleg a nyelvtudomány példája nyomán a néprajzban is meghonosodott a térbeli szemlélet, s az ennek nyomán kialakuló eljárást elsősorban a német szakirodalomban geográfiai módszernek nevezték. A 20. sz. közepén egyre fokozódóan tért hódító eljárást napjainkban már inkább kartográfiai módszernak nevezik, abból a felismerésből kifolyólag, hogy a kultúra táji differenciáltságában elsősorban nem a földrajzi tényezők szerepe jelentkezik, hanem az egyenlőtlen fejlődés, tehát lényegében történeti célú vizsgálat alapjai teremtődtek meg. Jelenleg a kartográfiai módszer figyelemre legméltóbb megnyilvánulásai a néprajzi atlaszok. Ezek leginkább egy nyelvterületre kiterjedően a népi kultúra egyes fontosabb elemeinek elterjedettségét, táji differenciáltságát mutatják be térképlapok sorozatán, reprezentációs pontokon végzett kutatás alapján. A térképsorozat, azaz atlasz egyrészt további kutatás fontos kiindulási alapja, másrészt önmagában is nyújt bizonyos áttekintést a vizsgált nép kultúrájáról. – Irod. Weiss, Richard: Einführung in den Atlas der schweizerischen Volkskunde (Basel, 1950); Barabás Jenő: Kartográfiai módszer a néprajzban (Bp., 1963).
Barabás Jenő
