mesehős
mesehős: A → mitikus mesék hőse ember- és természetfeletti lény, aki segítő lények, állatok és varázstárgyak segítségével hajtja végre emberfeletti cselekedeteit, a sárkány megölését, az égitestek megszabadítását, az elrabolt királykisasszony megmentését. Jutalma órási kincs, a fele királyság és a királykisasszony keze. Mivel gyakran alacsony sorból származik vagy a király legkisebb, félkegyelműnek tartott gyermeke, szívesen azonosulnak vele a szegények és a megalázottak, ezért vált frázisszerű kifejezéssé, hogy a valódi mese az elnyomottak vágyainak kifejezője, a kifejezésnek azonban van valóságtartalma. A → legendamesék hősei: Krisztus, Szent Péter és más szentek, papok és apácák, akik megtartják vagy megszegik az egyház vagy a falusi közösség törvényeit. A → novellamesék hősei királyfiak, királyleányok vagy parasztfiúk és parasztleányok, akik nem mitikus származásuk vagy segítőik révén jutnak hatalmas vagyon és magas pozíció birtokába, hanem egyedül rendkívüli okosságuk segíti őket. Az → ostoba ördög meséje hőse a szegény ember, aki józan paraszti eszével győzi le a nagy erejű, de rendkívül ostoba szörnyeteget. A tréfás realisztikus mesék, a → trufák középpontjában a nagyon eszes vagy nagyon ostoba asszonyok, férfiak és házaspárok, a szerelmet kívánó aggszűzek és papok, a makacs, lusta nők, a pénzéhes, fukar férfiak állnak. A → hazugságmesék hőse az élénk fantáziájú fiú, aki képtelennél képtelenebb kalandokat hazudik magának. Az → állatmesék hősei a különböző emberi tulajdonságokat, ill. társadalmi pozíciókat megszemélyesítő állatok (a róka a ravaszságé, a farkas vagy medve az ostoba, nyers erőé, az oroszlán az állatok királya stb.). A mesehős jellege tehát lényeges vonással járul hozzá valamely meseműfaj sajátos karakterének megrajzolásához. – Irod. Nagy Olga: Hősök, csalókák, ördögök (Bukarest, 1974).
Kovács Ágnes
