provinciális művészet
provinciális művészet: e kifejezés a lat. provincia ’tartomány’ szóból származik, amelyet azonban ’vidékies’ jelentéssel használunk. A provinciális művészet a → népművészettel szemben elsősorban a korstílusokat hordozó és kialakító uralkodó művészethez az ún. „grand art”-hoz kapcsolódik, ennek kifejezési eszközeit alkalmazza. Képviselői hivatásos és képzett alkotók, akik azonban a vidéki nagyközönség szükségletei irányában és a fejlődés fővonalától eltávolodva bontakoznak ki; a művészet újító feladata helyett az eltanult eredmények népszerűsítésében játszanak fontos szerepet. Bár az alkotók nem tagjai a szűkebb értelemben vett népi közösségeknek, műveik legtöbbször szorosan beépülnek ezek életébe, környezetébe: falusi templomok és berendezéseik, → út menti keresztek, szobrok, emlékművek, fülkeszobrok, sírkövek, cégérek stb. – A fogalmat leginkább a barokk művészet kevésbé színvonalas példányaira, ill. e korszak tipikus ábrázolásainak vidéken elterjedt változataira kezdték alkalmazni, negatív értelemben. (A korábbi korszakokban – középkor és reneszánsz – ugyanis a művészet minősítésénél még nem annyira a formális jegyek, mint inkább a szellemi koncepció, másként a program játszott döntő szerepet.) E provinciális barokk alkotások képzettséget legkevésbé mutató változatait – már pejoratív értékítélet nélkül – parasztbarokknak nevezik, amely azonban nem jelent feltétlen sem paraszti alkotót, sem paraszti használatot.
Mária-szobor kőből, útmenti fülkében (Páka, Zala m., 19. sz. második fele)
Pestisoszlop, ifj. Eisenklöbl Lőrinc soproni kőfaragó műve (Sarród, Győr-Sopron m., 18. sz. eleje–1762)
Út menti feszület (Fazekasboda, Baranya m., 19. sz. vége)
Varga Zsuzsa
