túrósbödön
túrósbödön: a tartósított → túró leggyakoribb tárolóedénye. Általában formában, kivitelben és elnevezésben megegyezik a vaj, zsír, liszt, gyümölcs stb. tárolására szolgáló háztartási edényekkel. Többnyire puhafa dongákból összeállított, ritkábban egy darab keményfából faragott-vésett, esztergályozott, ill. az előbbiekhez hasonló formájú kéregedény. A túrósbödön alakja csonkakúp vagy henger. Fenekén olykor apró lyukak vannak a savó kiszivárgására. Fedele külön darab. Az edény átmérőjének és magasságának aránya különféle, de mindig az utóbbi nagyobb. Keleten a karcsú, magas, nyugaton a szélesebb, alacsonyabb formaváltozatok ismertek inkább. A túrósbödön népnyelvi elnevezése bödön és alakváltozatai, dézsa, a keleti nyelvterületen bödöllő, deberke, a Felföldön vanna, mindkét vidéken putina. – A sóval meggyúrt túrót szorosan, a levegőt kiszorítva gyömöszölik a túrósbödönbe. Aljára gyakran különféle falevél, tetejére vászondarab kerül. Az edényt nem zárják le azonnal véglegesen, először néhány napig fedelét kővel nyomtatják, hogy a savót eltávolítsák. A tetejére gyűlő savó felszívására a fedővászon és a fafedél közé később eltávolítandó korpát, fahamut is szoktak tenni. A végleges lezárásnál hólyaggal, vajréteggel szigetelik el a túrót a levegőtől a fafedél alatt. Gyakran törekes, agyagos sárral tapasztják le a túrósbödön tetejét, ilyenkor kimaradhat a fafedél. A lezárt edényt hűvös helyiségben tartják, a legkésőbben felbontandót gyakran beássák a földbe. A jól lezárt túrósbödön tartalma nyártól a következő aratásig eláll.
Kisbán Eszter
