tetejes hajó, bőgős hajó, búzáshajó
tetejes hajó, bőgős hajó, búzáshajó: a → fahajóknak az a változata, amelyeket tetővel építettek a → superok vagy hajóácsok. A tetejes hajókat a fahajózás, a folyami hajózás virágkorában, a 19. sz. közepén, az általuk szállított legfontosabb mo.-i áru után búzáshajóknak vagy a → bálványukra, orrtőkéjükre illesztett és a nagybőgő nyakára emlékeztető csiga alakú díszről bőgős hajónak is nevezték. Főleg tölgyfa deszkából készült. – A tetejes hajók nagyon régi vízi szállítóeszközök a mo.-i folyamokon; már a középkorban is jeles hajóépítő helyek voltak: Szeged, Győr és Baja. A tetejes hajók igazi virágkora azonban a búzakonjunktúrával, a 19. sz. közepére esett. Ebben az időben több ezer tetejes hajó járta a mo.-i folyókat. Sok part menti városban voltak tetejes hajó tulajdonosok, sőt némely földesúr is építtetett magának tetejes hajót. Egy-egy tetejes hajó építése a 19. sz. közepén elég drága volt, egy 60 m hosszú hajó belekerült 60–80 hold jó minőségű föld árába. Ennek ellenére egy-egy hajós gazdának több tetejes hajója is volt; némelyek tekintélyes vagyont gyűjtöttek össze vele. A szerencsésebbek a kezdődő kapitalista termelés és áruforgalom idején valóságos „Aranyember”-ekké váltak, akárcsak Jókai regénybeli hőse, Tímár Mihály. – Irod. Kovács János: Szeged és népe. Szeged ethnographiája (Szeged, 1901); Betkovszki Jenő: Fahajók a Tiszán. A szolnoki fahajózás (Szolnok, 1955); Betkovszki Jenő: A tiszai fahajók építése, javítása, népe (Szolnok, 1968).
Tetejes hajó a Dunán. Háttérben a komáromi erőd és Komárom város templomtornyai látszanak. Adolf Kunibe litográfiája Ludwig Erming rajza után. 19. sz. első negyede
Tetejes hajó a Tiszán (Tokaj, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1870-es évek)
K. Kovács László
