Biron,
Biron, 1. Armin de Gontaut báró, francia hadvezér és államférfiu, szül. 1524 körül, elesett Epernay ostrománál 1592 jul. 26. Dreux, St. Denis és Montcontour mellett az udvar érdekében küzdött, IX. Károly tüzérségi főhadparancsnokká, III. Henrik pedig tábornagygyá nevezte ki. III. Henrik meggyilkoltatása után IV. Henrik alatt szolgált. V. ö. Grande Encycl. VII. 921.
2. B. Ármin Lajos de Gontaut, előbb lauzuni, 1788 óta pedig, az idősebb B.-ág kihalta után, B.-i herceg, szül. 1753. Párisban, megh. 1793. dec. 31.; korán hadi szolgálatba lépett; kicsapongásai folytán nagyon eladósodván, a francia segédcsapatokkal Amerikába ment, ahol ezredessé lett. 1789. visszajött Franciaországba, a forradalomhoz csatlakozott és az orleansi hereeg jobbkeze lett. 1792. Nizzánál Korzikában, s a Vendéeben katonáskodott. Minthogy itt nem kedvezett neki a szerencse, igazolására Párisba jött, hol a forradalmi törvényszék parancsára lefejeztetett.
3. B. Ernő János, kurlandi herceg, orosz udvari kegyenc, szül. 1690 dec. 12., meghalt 1772 dec. 28. Fia egy kurlandi, Bühren nevü német földbirtokosnak. Mint apród nagyon megnyerte N. Péter cár hugának, a korán özvegységre jutott Ivanovna Anna kurlandi hercegnő kegyeit, s nélkülözhetetlenné tudott válni úrnőjénél. Mikor Anna 1730-ban trónra jutott, B. ezután is állandóan környezetében maradt, dacára az orosz nemesség ellenkezésének, amely nem akarta, hogy B. Oroszországba költözzek. B. gyorsan emelkedett feljebb; főkamarás, majd birodalmi gróf lett, sőt a francia B.-i hercegek címét és címerét is felvette s rövid idő multán ő volt az ország leghatalmasabb embere; az ő fenhatósága alatt kormányozták az országot békében és háborúban Münnich és Osztermann és kegyetlenül üldözte mindazokat, akik útjába merészeltek állni. 1737. Anna cárnő befolyása következtében a kurlandiak kénytelenek voltak őt örökös hercegökké választani. Anna cárnő rövid idővel halála előtt kinevezte őt kiskoru utódjának, Ivánnak gyámjává s ez állásában B. birodalmi régens lett. B. nemcsak túlságosan tevékeny, hanem túlságosan kegyetlen is volt; sok ezer ember életét oltották ki az ő parancsára (még a legelőkelőbb körökből is, igy a Dolgorukijakból), és sok ezeret küldtek számkivetésbe. Régens-hatalma azonban a cárnő halála után (1740 okt. 17.) nem sokáig tartott. Iván anyja nevében Münnich a preobrazsenszki ezred segítségével B.-t elfogta és Schlüsselburgban rendkivüli törvényszék elé állította, amely kimondta rá a halálos itéletet. Ezt az itéletet azonban nem hajtották végre, hanem B.-t élethosszig tartó számkivetésbe küldtek Pelymbe, Szibériába. De az uj cárnő Erzsébet már 1741 dec. 20. visazahívta, Jaroszlávot jelölvén ki lakóhelyéül s helyette Münnichet küldte Szibériába. Amint akkor beszéltek: a két ellenfél útközben Kazánban találkozott s szó nélkül hajtott el egymás mellett. B. jaroszlávi számkivetését megszüntette III. Péter 1762. II. Katalin pedig 1763. visszahelyezte őt a kurlandi hercegségbe, ahol aztán dacára autokratikus hajlamainak, szeliden és igazságosan uralkodott. Halála előtt 1769-ben a kormányt átadta fiának, Péternek.
4. B. Gusztáv Kalixtus herceg, szül. 1780 jan. 29. megh. 1821 jun. 20. Emsben. Katalin cárnő Kurland hercegség trónját szánta neki és Kurlandnak Oroszorazággal való egyesítése után orosz testőrtisztnek tette. Később B. porosz hadi szolgálatba lépett és Oroszországtól Kurland átengedéseért 18.000 arany évdíjat nyert. 1802. megszerezte a sziléziai «lengyel-wartenberg»-i uradalmat s fölvette a hercegi címet. Részt vett az 1813. és 1814. hadjáratokban. Végül vezérőrnagy s Glatz kormányzója lett. A B.-Kurland hercegi család jelenlegi feje Gusztáv, szül. 1859 okt. 17.; porosz ulánus-tiszt. Neje Löwenstein-Wertheim hgnő, kitől 1886. Vilmos fia született.
5. B. Károly de Gontaut herceg, francia tábornagy, az Epernay ostrománál 1592. elesett Gontaut Ármin tábornagy és B.-i báró fia. 1562-ben született, 14 éves korában a svájci gárda ezredese, 1589. tábornok, 1592. tengernagy, 1594. tábornagy és 1598. herceg és Franciaország pairje lett. Rendkivüli bátorsága által tünt ki, amiért is «Fulmen Galliae»-nek szokták nevezni; IV. Henrik egyik főtámaszának tekintette. Annál szigorubb megrovást érdemel B. jelleme. Haragos, dacos és elbizakodott lévén, sohasem érte be a kapott jutalommal. Midőn Henrik 1599. mint követet Brüszszelbe küldte, a gyönge jellemü B. a spanyolokkal és Emanuel savoyai fejedelemmel titkos szövetségre lépett, melynek értelmében arra kötelezte magát, hogy fegyvert ragad Henrik ellen. Eközben azonban a savoyai herceg 1600. háborut izent IV. Henriknek, aki B.-t bízta meg a háboru vezetésével. B., ki ezidőszerint még nem mert fellázadni derekasan kitett magáért és a savoyai erősségeket sorra elfoglalta. Egy, Henrik élete ellen szőtt merényletről pedig a döntő pillanatban maga értesítette a királyt. Henrik ekkor B.-nak megbocsátott. De midőn B. azontúl is folytatta áruló terveit, a király őt elfogatta, és a parlament által hozott itélet alapján 1602 jul. 31. a Bastille-ben lefejeztette. (Grande Encyclopédie VI, 921, hol a nagyszámu irod. is fellelhető.)
6. B. Péter, birodalmi gróf, kurlandi és szagani herceg, állítólag Ivanovna Anna cárnő fia, szül. 1724 febr. 15., megh. 1800 jun. 13. Fiatal korában osztozott apja sorsában, de 1762. III. Péter őt lovassági vezérőrnagygyá nevezte ki. Kormányra jutván (1769-95), a kurlandi rendek elégtelensége nyiltan kitört; addig-addig bepanaszolták Szt.-Pétervárt, mignem Katalin cárnő lemondásra kényszerítette. B. 1795 márc 28 alá is irta a lemondási okmányt, de csak oly föltétellel, hogy kurlandi birtokaiért 600.000 aranyat, ezenkivül pedig évenkint 50.000 aranyat kapjon; nem maradt egyéb fekvősége, mint a részint már apja által szerzett birtokok, u. m. a wartenbergi Németorazágban, a szagani Sziléziában és a nachodi Csehországban. Harmadik felesége, a szépsége, jósága és szellemessége által kitünő Medem Anna Sarolta Dorottya grófnő volt (szül. 1761 febr. 3., megh. 1821 aug. 20.). Legfiatalabb leányukat Dorottyát 1808. Talleyrand-Périgord Ödön herceg vette feleségül; Dorottya 1845 aug. 6. Szagan hercegnőjévé lett, megh. 1862 szept. 19. Legidősb fia, Lajos chalais-i és valençay-i herceg lett örököse is.
