Mérték,
Mérték, állandóan elfogadott egység, melyhez a testek és tünemények tulajdonságait hasonlítjuk, hogy e tulajdonságoknak nagyságairól (méreteiről) magunknak fogalmat szerezhessünk s azokat egymás közt is könnyü szerrel összehasonlíthassuk. A testek ilyen mérhető tulajdonságai: hossz, terület, térfogat, tömeg, sűrüség, hőmérsék, elektromos vezetőképesség stb.; a tüneményeknél: idő, sebesség, gyorsulás, súly, fényerő, hangmagasság stb. Ezek közül a legéletbevágóbb fontossággal birnak és ennélfogva már a legrégibb időktől kezdve használják azokat a M.-eket, melyek a hossz, terület, térfogat és tömeg mérésére szolgálnak. A terület és térfogat mértékei könnyen visszavezethetők a hosszmértékekre s azért ennek lehetőleg pontos és állandó meghatározása a legfontosabb. A régieknél ugy az ó-, mint a középkorban, sőt egész a jelen század elejéig kisebb hosszmértékekül az emberi test méreteit (öl, láb, könyök, arasz, marok, ujj stb.), nagyobb hosszaságok mérésére a bizonyos idő alatt gyalog, lóháton stb. megtett utat használták (stadium). A tömeget közvetlenül nem tudjuk megmérni, hanem miután valamely testnek a tömege ugyanazon a helyen és időben arányos a test súlyával, a tömeg helyett közvetlenül a súlyt mérem meg. A súly és tömeg tehát két különböző fogalom s a mértékegységek mindig mint tömegmértékek vannak megállapítva. Valamely test tömege mindig ugyanaz, bárhová is viszem, de súlya (p. rugós mérlegen mérve) más az egyenlítőn, mint nálunk. A közéletben használt súlymértékek kifejezés tehát nem indokolt. A régebben és jelenleg használt legfontosabb M.-ek a mellékelt táblázatban foglaltatnak, mely azonban korántsem tárja elénk azt az óriási összevisszaságot, mely a méterrendszer behozatala előtt egész Európát ellepte. L. Méter.
)
