Torma
Torma (növ., Meliusznál orratekerő T., tengeri retek, Cochlearia L., C. rusticana Lam., Armoracia rusticana Fl. Wett.), a kalánfűgénuszába számított fűnemü növény, többnyáréltü, hosszasan hengeres elágazó gyökeréből szétinduló nagy hosszukás alaku, csipkés szélü tőlevelekkel, 60-90 cm.-es szárán szárnyasan hasogatott, a véghajtások felé egyszerüsödő levelekkel, fehér szirmu keresztes virágokkal és tojásdad becőkékkel. Dél- és Kelet-Európa polgára, patakjaink partján gyakori; talán elvadult. Kertben majdnem kiirthatatlan gyommá hatalmasodik el. Számos fajtáját termesztik, p. édes norinbergi, csípős debreceni stb. Április első napjaiban az ágaktól megtisztított mellékgyökereket sorban görbére ásott lyukakba ültetik s a korona végéig elfödik. A földet gyakran lazítják, a gyökeret szt. János napja körül kiássák s a mellékgyökerektől megtisztítják. Novemberben kiássák a gyökereket s a vastag, hosszu gyökereket használják; a vékonyat, továbbá a mellékgyökereket pedig elültetik. A friss gyökér megreszelve illó-erős, nagyon átható s könnyekre ingerlő szagu s erős, égető és maró ízü; a bőrön vörös hólyagokat húz. Ezelőtt orvosság volt, ma konyhanövény. A T. hatásos alkatrésze a gyökér megreszelése alkalmával képződő párolgó olaj, mely ugy látszik az illó mustárolajjal azonos. A nagy termésü T. (C. macrocarpa) az előbbihez nagyon hasonlít, kevésbbé erős gyökérrel, hazánkban honos; valószinüleg az előbbinek törzsnövénye. Indiai T., l. Sarkantyuka. L. még Édes torma.
