Jórám
Jórám1 – héberül Jehoram ('az Úr fenséges') Izrael királya (uralk. Kr.e 852–841), Áház és Jezabel fia, az azonos nevű júdai király sógora (2Kir,2Krón). Szövetségben Jósafáttal, aki már apjának is fegyverbarátja volt, hadat indított Moáb ellen. A felvonuló sereg víz nélkül senyvedett a pusztában, s csak Elizeus csodája segített rajtuk. A moabitákat több csatában megverték, a maradék végül Kir-Haresetbe zárkózott be. Az ostromlott vár falán Mésa, a moabiták királya saját fiát áldozta fel Kámos istenségnek; ennek láttán a zsidó hadak felháborodásukban felhagytak az ostrommal és elvonultak. Elizeus ezután csodás módon győzelmet szerzett ~nak egy arám sereg felett. Amikor egy nagyobb arám had Szamáriát ostromolta, a próféta reménytelennek látszó helyzetben újra kitartásra bíztatta királyát, s az Úr csodás beavatkozására az ellenség valóban eltakarodott. Az újabb arám háború idején, amikor ~ a Ramótnál szerzett sebei gyógyítására visszavonult Jezréelbe, az ellene fellázadt Jehu1 rajtaütött és rövid tusa után nyíllal átlőtte, s megölte a nála vendégeskedő rokonát, Áházia2 júdai királyt is. 
[III. C2]
)
[III. C2]
