Jeroboám
Jeroboám1 – vagy Jerobeám ('a nép gyarapítója') Nébát fia (1Kir, 2Krón), az önálló Izrael állam első királya (uralk. Kr.e.931–910). Efraim törzséből való robotfelügyelő volt Salamon idejében. Áhija próféta titkon ellenkirálynak jelölte ki, mire ~ fellázadt királya ellen, majd a lázadás kudarcot vallván, Egyiptomba menekült Sisák fáraóhoz. Salamon halála után ~ megjelent a szikemi királyavató gyülésen (a 2Krón szerint hazahívták), és az elégedetlen tíz északi törzs őt választotta királlyá a déli Júda királya, Roboám ellenében. Bizonyíthatatlan, de ésszerű feltevés, hogy ~ még egyiptomi tartózkodása alatt ígéreteket s talán pénzt is kapott szeparatista terveihez Sisáktól – elvégre az energikus és hódításokra készülő fáraónak nyilvánvaló érdeke volt meggyengíteni a virágzó északi szomszéd államot. Bételben ~ új szentélyt állított fel, hogy népét távol tartsa a jeruzsálemi Templomtól, ezért előbb egy névtelen próféta kárhoztatta az egész nép előtt, majd Áhija megjövendölte, hogy egész háza népét eltörli az Úr a föld színéről. Ezt a jóslatot utóda, Nádáb2 idején a bitorló Bása teljesítette be. – A Szentírás történeti könyvei a lehető legelőnytelenebb képet festik erről a bizonyára jó képességű uralkodóról, aki politikai szükségszerűségből állított fel külön szentélyt Bételben, egyébként Jákob1 óta rangos kultikus hagyománnyal bíró helyszínen. Eme intézkedése miatt – amelytől persze egyik utóda sem térhetett el – Izrael minden egyes királya megkapta a ~ra utaló sztereotip minősítést, hogy ti. „nem távozék ~ bűnétől, aki vétekbe ejté Izráelt”. – ~ áldozatbemutatását s a névtelen próféta fenyegető jövendölését jelenítik meg Lastman és Eeckhont festményei.
