Roboám
Roboám – héberül Rehabeám ('népsokasító') az önálló Júda első királya (uralk. Kr.e. 931–913), Salamon fia és utóda (1Kir, 2Krón). Apja halála után a szikemi királyavató gyűlésen, ifjú barátai tanácsára, dölyfös választ adott a népnek, amely a Salamon által kirótt súlyos adók mérséklését kérte tőle. Emiatt a tíz északi törzs kimondta elszakadását Júdától, és Jeroboám1ot választotta meg királynak; ~ jobbnak látta Jeruzsálembe menekülni (lásd Hadorám). Semája1 eltanácsolta a közvetlen katonai akciótól, ezért ~ csupán megerősítette csonkán maradt országa északi határait. Készületlenül érte viszont Sisák fáraó támadása, aki az ország megosztottságát kihasználva betört Jeruzsálembe, kifosztotta a Templomot, s több déli várost elcsatolt Júdától. Apjához hasonlóan ő is nagy háremet tartott, tizennyolc feleséggel és hatvan ágyassal; kedvenc feleségétől, Maáká2tól született utóda, Abija1. – Az Írás úgy tünteti fel, mintha egy könnyelmű ifjú pökhendisége szakította volna ketté az egységes monarchiát. Valójában a Dávid által nehezen összekovácsolt egység már az ő életében komoly veszélybe került (lásd Séba); Salamon kemény központosított uralma néhány évtizedre az ellentéteket csak háttérbe szoríthatta, de fel nem oldhatta. 
[III. B3]
)
[III. B3]
