cseng
cseng – ‘‹megütött fémtárgy› magas, tiszta hangot hallat’; ‘‹emberi hang› tisztán, zengőn szól’. Származékai: csengő, csenget, csengés, csengetés, csengettyű, csendül, csendít, csendület, csendítés.
Hangutánzó szó; más nyelvekben is találunk hasonló hangalakot ebben a jelentésben: angol jingle, török çangir-, cseh cinkati. Lásd még csilingel.
