lő
lő – ‘fegyverből lövedéket repít ki’; ‘‹lövedékkel› elejt’: szarvast lő; ‘lövedékekkel áraszt el’: lövik a várost; ‘‹összetételek előtagjaként› a lövéssel, tűzfegyverekkel kapcsolatos’: lőpor, lőrés, lőfegyver, lőtávolság, lőszer, lőgyakorlat. Származékai: lövés, lövöldöz, lődöz, lövell, lövész, lövészet, lövedék, löveg.
Ősi örökség a finnugor korból: vogul leu (‘dob, vet’), zürjén liini (‘lő’), finn lyödä (‘üt, ver’). A ‘dob’ ⇨ ‘lő’ jelentésalakulás a vadászat és hadakozás technikájának a fejlődése során következett be. A lő- előtagú összetételek a német Schiess- és Schuss- kezdetű szavak mintájára a nyelvújítás idején születtek.
