magasztal
magasztal – ‘fennen dicsér, dicsőít’: magasztaljátok az Urat; ‘‹régen› fölemel, magasra tesz’: aki magát felmagasztalja, megaláztatik. Származékai: magasztos, magasztalás.
A magas származéka, mégpedig műveltető, egyben gyakorító képzőkkel, mint a marad–maraszt–marasztal esetében. Eredeti értelme ‘magasít, magasba emel’ volt; mai jelentése átvitt értelmű: ‘dicsőítésével mások fölé emel’. Példák erre más nyelvekből: latin altus ‘magas’ ⇨ exaltare ‘magasztal’, német erheben ‘felemel’ ⇨ erhaben ‘magasztos’. A magasztos nyelvújítási alkotás az akkoriban elvont magaszt (‘dicsőítés’) főnévből.
