orom
orom – ‘hegycsúcs’; ‘építmény magas, (csúcsosan) kiemelkedő felső része’: oromdísz, orommező. Alakváltozatok: ormó, ormány. Származékai: ormos, oromzat.
Az orr eredetibb, ‘magaslat’ jelentésű or alakjából való, denominális -m képzővel (mint pl. alom). Az orom–ormó változat párhuzama: bütyök–bütykő. Az ormány (‘hegyhát, domb’) az ormány1 szótól független, -mány képzős ősi alakulat, és az Ormányság, Ormánd földrajzi nevekben őrződött meg. Lásd még ormótlan.
