sajog
sajog – ‘tompán, de tartósan vagy lüktetve fáj’: sajog a sebem, sajog a szíve; ‘‹régen, és nyelvjárásokban ma is› csillog’: Fénylik mint nap, sajog mint arany (Szent László-ének, 16. század). Származékai: sajdul, sajdít.
Bizonytalan eredetű szó. Ha a ‘fénylik’ jelentése az elsődleges – ez mindenesetre jóval korábban jelentkezik írott forrásainkban –, akkor a csillog alakváltozata; a cs ⇨ s hangváltozásra példa a csekély–sekély vagy a kicsi–kis szópár. Ez esetben a ma általános jelentés talán a heves fájdalmat kísérő látási zavarokkal kapcsolatban jött létre: „csillagokat lát a fájdalomtól”. Az is lehetséges, hogy a ‘fáj’ jelentésű ~ ige egészen más eredetű: saj- töve azonos a sajnál kikövetkeztethető, bár nem igazolható saj- alapszavával.
