sző
sző – ‘egymást derékszögben keresztező szálakból kelmét készít’; ‘‹pók› testnedvéből hálót készít’; ‘‹terveket, cselt› kieszel’. Származékai: szövés, szövő, szövet, szövedék, szövevény, szövevényes, szövődik, szövöget, szőtt, szőttes, szövődmény, szövődményes.
Ősi örökség a finnugor korból: vogul szev- (‘sző’), osztják szohta (‘hajat fon’), zürjén szi (‘fonal, hajfonat’), finn see (‘fonal’). A ~ finnugor előzménye ‘fon’ és ‘(haj)fonat’ jelentésű igenévszó volt; a magyar szónak csak igei jellege maradt meg, és a rokon folyamatok között a fonásról a szövésre rögzült a jelentése. Régebben szőn alakja is volt (mint a lesznek a leszen); ebből származik a szőnyeg. Lásd még sövény, szöveg, szövetség.
