Duncan
Duncan [danken] – skót király a Macbeth című tragédiában. Trónja nagy veszélyben forgott egy pártütés és a norvég hadak inváziója miatt, ám vitéz rokona és hadvezére, Macbeth megszabadította ellenségeitől. A hálás király az árulóként elesett Cawdor thánjának címével tüntette ki a győzőt, s közölte vele, hogy kíséretével együtt rövidesen vendége lesz kastélyában, Invernessben. Vendéglátója azonban felesége felbujtására az éj leple alatt orvul leszúrta álmában az idős királyt, s a nyomokat úgy rendezték el, hogy a gyanú a király fiaira, Malcolmra és Donalbainre terelődött, akik ezért külországba menekültek. – A történelmi valóság épp fordítottja a darabbelinek: I. Duncan (uralk. 1034–1040) volt a bitorló, és unokafivére, Macbeth nyílt harcban győzte le és ölte meg elődjét, aki egyébként fiatalabb volt nála. A darabban ábrázolt királygyilkosság körülményei egy korábbi skót uralkodó, Duff (megh. 972) valós történetét idézik. A krónikák, amelyek végső soron Shakespeare forrásául szolgáltak, alaposan átszínezték ezeket a XI. századi eseményeket, s az író tovább alakított rajtuk, hogy művészi céljának megfeleljenek.
