magas
magas – <személy> nyúlánk, nyurga, hosszú, sudár, langaléta, hórihorgas, toronymagas, szálas, szálfatermetű, termetes [köz] | égimeszelő, nyakigláb, colos, létra, lakli [biz] | lapaj, lingár, lunguj [táj] | zsiráfgondozó, villámhárító, toronypucoló, jegenye [szleng] D jól megtermett; szép szál; öles termetű [köz] | ülve nyalja a holdat; sokat állt az esőn; sok eső esett arrafelé; ugyan megszopta az anyját; megnőtt, mint a csalán; kinőtt a sárból/az Isten markából; akkora, mint a lajtorja/dióverő pózna; hosszú, mint a harangláb; fejével veri a mestergerendát [táj] ® még nagy
