DALLAM NÉLKÜLI MONDÓKÁK, RIGMUSOK, KÖSZÖNTŐK
DALLAM NÉLKÜLI MONDÓKÁK, RIGMUSOK, KÖSZÖNTŐK
E csoport egyaránt tartalmazhat varázsigéket, adománykérő verseket és tréfás mondókákat (amelyek gyakran félnépi eredetűek), illetőleg folklorizálódott iskolai alkotásokat.
Az első csoportba tartoznak pl. a kotyoló versek. Ezek a Luca-napi szokásokhoz tartoznak, és csupán a magyar nyelvterület nyugati részén ismertek, Kelet-Magyarországon és Erdélyben ismeretlenek. Céljuk mágikus: az aprójószág jólétét kívánják előmozdítani, de valójában az egész háznépnek bőséget és termékenységet kívánnak. E verseket csupán kisfiúk vagy legények adhatják elő. Fáradozásukért cserébe ajándékot kapnak a gazdasszonytól.
Országosan elterjedt szokás az aprószentek napi korbácsolás (suprikálás, vesszőzés stb.), amelyhez gyakran szintén varázsmondóka fűződik, például:
577Szófogadó jó légy,
Ha lenek küldenek, főnek menj,
Ha fönek küldenek, lenek menj,
Ha vizért küldenek, borért menj,
Ha borért küldenek, vizért menj.
Egészséges légy, friss légy, keléses ne légy.
(Zalaistvánd; Dömötör T. 1964c: 250)
Ha lenek küldenek, főnek menj,
Ha fönek küldenek, lenek menj,
Ha vizért küldenek, borért menj,
Ha borért küldenek, vizért menj.
Egészséges légy, friss légy, keléses ne légy.
(Zalaistvánd; Dömötör T. 1964c: 250)
Ilyen félig varázserejűnek tartott, félig tréfás mondókákat rendkívül sok szokás kísérőjeként megtalálhatunk. A lakodalom különösen gazdag ilyenfajta hagyományos szertartásos rigmusokban, szövegekben. Idetartozik pl. a vendéghívogatás, továbbá a vőfélyversek, amelyek nyomtatott, illetőleg írott formában és szóban egyaránt hagyományozódtak, és amelyek közül sok a mai napig is még nagyon élő. Ezekről részletesebben a népszokásokat tárgyaló kötet számol majd be.
