5. Szálláskeresés: jó ember – gonosz asszony
5. Szálláskeresés: jó ember – gonosz asszony
Mellfájás gyógyítása:
A beteg háromszor mondja:
Mikor Krisztus Urunk szent Péterrel a fődön járt,
bemöntek egy szögén embörhön, szállást kértek.
A gazda ajálta, hogy ad,
de az asszon ajálta is, nem is.
Az asszony gyékényt terítött, és követ tött a feje alá.
Jézus azé szépen nyugodott, szen Pétör is.
Ezután éccaka elkezdött (az asszonynak) a mejje fájni.
Főkeltek korán. Jézus Pétörrel elmöntek.
Mikó möntek ëd darabon, aszonta Pétör:
„Uram teremtőm!
Gyógyítsd mög annak az asszonnak a mejjit!
Látod, hogy egész éccaka jajgatott!”
„Nem Pétör, hagy szenvedjön!”
Mögén mentek ëd darabon, aszongya Pétör:
„Uram teremtőm!
gyógyítsd mög annak az asszonnak a mejjit!”
Látod, hogy egész éccaka jajgatott!
Akkor aszonta Jézus:
„Pétör, eredj vissza.
Mondjad neki:
Engödelmes gazda,
engedetlen gazdasszon.
Gyékényágy, küpárna,
Isten mondta szó.”
Azonnal mögtért a fájdalom.
bemöntek egy szögén embörhön, szállást kértek.
A gazda ajálta, hogy ad,
de az asszon ajálta is, nem is.
Az asszony gyékényt terítött, és követ tött a feje alá.
Jézus azé szépen nyugodott, szen Pétör is.
Ezután éccaka elkezdött (az asszonynak) a mejje fájni.
Főkeltek korán. Jézus Pétörrel elmöntek.
Mikó möntek ëd darabon, aszonta Pétör:
„Uram teremtőm!
Gyógyítsd mög annak az asszonnak a mejjit!
Látod, hogy egész éccaka jajgatott!”
„Nem Pétör, hagy szenvedjön!”
Mögén mentek ëd darabon, aszongya Pétör:
„Uram teremtőm!
gyógyítsd mög annak az asszonnak a mejjit!”
Látod, hogy egész éccaka jajgatott!
Akkor aszonta Jézus:
„Pétör, eredj vissza.
Mondjad neki:
Engödelmes gazda,
engedetlen gazdasszon.
Gyékényágy, küpárna,
Isten mondta szó.”
Azonnal mögtért a fájdalom.
Ezután elmond három Miatyánkot és három Üdvözlégyet.
(Egyházaskér, Torontál m.; Kálmány 1891b: II. 105)
40, elsősorban dél-alföldi és moldvai elterjedésű (szórványosan észak-magyarországi és erdélyi) variáns ismert. Mellfájás, golyva, torokbetegségek, daganatok és kelés ellen 691használták. Sajátos cselekménye (szálláskeresés, a szívtelen szállásadó megbüntetése, majd meggyógyítása) révén elkülönül az epikus ráolvasások egészétől (és más műfajokkal mutat rokonságot – lásd Dömötör T. elemzését: 1974a: 110–119), de a gyógyítás szövegeleme révén (amely fiktív ráolvasást tartalmaz) körükbe kapcsolódik. A gyógyító formula a szöveg legállandóbb eleme. A szövegek mintegy fele csak ezt, illetve ennek töredékeit (legtöbbször a „kőpárna” és „gyékényágy” szavakat) tartalmazza, gyakran értelmetlen, O-jellegű szövegként.
A nem kimondottan gyógyulástörténetek közül egyedül a „Jó ember–gonosz asszony” típus otthonos a paraszti gyakorlatban, talán a vándorló-szálláskereső szentek egyéb népköltészeti műfajokból ismert alakjai révén.
E szövegtípust Dömötör Tekla – Kákosy László nyomán – egyiptomi varázsszövegekre vezette vissza, olasz párhuzamokon keresztül (1974a: 110–119). További szicíliai párhuzamok (Bonomo 1953: 107–120) támogatják feltevését, azonban román változatok (Cristescu-Golopenţia 1944: 113) arra figyelmeztetnek, hogy itt nem egy „útvonalról”, hanem szélesebb körű mediterrán-közép-európai elterjedésről van szó.
6. A történeti forrásokból származó adatok néhány jellemző példáját említjük meg az alábbiakban. A szövegek többsége Krisztus életének egy-egy epizódjára utaló epikumot tartalmaz, hasonlatba foglalva. Stíluselemeik írásbeli használatra-hagyományozódásra vallanak.
A „Szelestei-féle ráolvasás”: „Contra Thargy equor/um” 1516–1518 között került feljegyzésre (Mészöly 1917b: 274; Horváth C. 1921: 204–205). Hasonlatba foglalt O-tagja a „kő szántása és vetése” és a „gyökeredző kő” lehetetlenségét tartalmazza (e kép tartalmi párhuzamait lásd a III. csoport szövegei kapcsán). Két, 20. században feljegyzett, hasonló képet tartalmazó paraszti használatú szöveg ismert. A 2. „bagonyai ráolvasás” 1388-ból: Jézus a földön jár – fekélyes lovat lát – szent István protomartirral találkozik – elküldi őt meggyógyítani a lovat (Jakubovich 1920: 78–80; Horváth C. 1921: 515–516). 17. században feljegyzett szöveg: „Nyilvas kivonása” Nikodem király kezéből és lábából (Liszt 1906: 3). A további, általában 1–2 variánssal képviselt típusokat lásd Pócs 1985–1986: II. 542–553.
E szövegek mágikus funkció kifejeződésétől idegen epikumai valószínűleg nem terjedtek túl szűk nemesi, illetve egyházi körök írásbeli használatán. A példák ráolvasásként való alkalmazásának a legújabb korig lehetett gyakorlata. Erre vallanak az Európában mindenütt fellelhető „egyedi” szövegek is.
Ezek főleg bibliai-legendai gyógyulástörténetek, vagy bármilyen pozitív kimenetelű legendai epikum, amelyek példaként való elmondása még a késő középkorban is sok új ráolvasást teremtett (Ohrt 1938). Ilyen gyakorlat a magyar – félhivatalos egyházi, szerzetesi – írásbeliségben is lehetett. Itt említett példáink – és a hozzájuk hasonló, írásbeliségből származó „egyedi” szövegek – eredete legvalószínűbben itt keresendő; még akkor is, ha – mint pl. a „Szelestei-féle ráolvasás”-nak – a paraszti szóbeli, mágikus gyakorlathoz kötődő ráolvasás-kincs felé is vannak kapcsolatai.
