I. SZÍN.
A király tábora Shrewsbury mellett.
Henrik Király, Henrik Herczeg, Lancaster János herczeg, sir Walter Blunt és sir John Falstaff jönnek.
HENRIK KIRÁLY.
Mi vérpirosan kél napunk amaz
Erdős halom felett! Zavart szinére
Sápadva néz a reg.
Mi vérpirosan kél napunk amaz
Erdős halom felett! Zavart szinére
Sápadva néz a reg.
HENRIK HERCZEG.
Szándékait
A déli szél harsogva hirdeti,
S üres sípjával a lombok között
Véres napot s vihart jósol nekünk.
Szándékait
A déli szél harsogva hirdeti,
S üres sípjával a lombok között
Véres napot s vihart jósol nekünk.
HENRIK KIRÁLY.
A vesztesekhez hadd beszéljen így;
Worcesters s Vernon jönnek.
Hogyan, mylord Worcester? Az bizony
Nincs jól, hogy ily módon találkozunk
E pillanatban. Visszaéltetek
Bizalmunkkal; kénytettetek levetni
A béke könnyű öltönyét, s kemény
Aczélba vonni agg csontunkat. Ez
Nem jól van így, mylord, nem jól van így.
Mit czélzotok? Ohajtjátok megoldni
E rettegett harczok vészes csomóját,
S a hódolat körébe lépni, hol
Természetes, dicső fényt szórtatok,
S nem lenni többé pára, légtünet,
Egy rémjel, egy előfutára a
Még nem szülött idők veszélyinek?
A vesztesekhez hadd beszéljen így;
| Nincs rossz előjel annak, a ki nyer. | (Harsonaszó.) |
Hogyan, mylord Worcester? Az bizony
Nincs jól, hogy ily módon találkozunk
E pillanatban. Visszaéltetek
Bizalmunkkal; kénytettetek levetni
A béke könnyű öltönyét, s kemény
Aczélba vonni agg csontunkat. Ez
Nem jól van így, mylord, nem jól van így.
Mit czélzotok? Ohajtjátok megoldni
E rettegett harczok vészes csomóját,
S a hódolat körébe lépni, hol
Természetes, dicső fényt szórtatok,
S nem lenni többé pára, légtünet,
Egy rémjel, egy előfutára a
Még nem szülött idők veszélyinek?
WORCESTER.
Hallgass reám, fejdelmem.
Mi engem illet, én óhajtanám
Nyugodtan élni, a mi hátra van
Még életemből: mert állíthatom,
Én nem kerestem e vészes napot.
Hallgass reám, fejdelmem.
Mi engem illet, én óhajtanám
Nyugodtan élni, a mi hátra van
Még életemből: mert állíthatom,
Én nem kerestem e vészes napot.
HENRIK KIRÁLY.
Te nem kerested? Hát hogy érkezett el?
Te nem kerested? Hát hogy érkezett el?
FALSTAFF.
Útjában hevert a lázadás, s csak úgy találta.
Útjában hevert a lázadás, s csak úgy találta.
HENRIK HERCZEG.
Csitt, te hústömeg, csitt!
Csitt, te hústömeg, csitt!
WORCESTER.
Felségednek tetszett megvonni tőlem
S családunktól a kegy tekintetét.
Pedig föl kell említni, hogy mi voltunk
Legislegelső hív barátaid.
Rikhárd korában érted törtem el
Tisztem pálczáját; éj-nap útazám, hogy
Fölleljelek s csókolhassam kezed’,
Midőn tekintély- és rangban velem
Mérkőzhető még távol sem valál;
Hazádba én, bátyám, meg a fia
Hozánk el, és a kor veszélyivel
Bátran daczoltunk. Akkor esküvél.
Azt esküvéd Doncasterben nekünk,
Hogy nincs e honnal semmi szándokod,
Sem más igényed, mint mi rád jutott:
Gaunt székhelye s Lancaster birtoka.
Így esküvénk segélyt. De csakhamar
Mint zápor omlott földre a szerencse,
S emelkedésed árja vett körül;
Részben segélyünk, részben a király
Hiánya, részben a nehéz idők
Nyomása, színlett szenvedéseid,
Visszás szelek, mik a királyt e gyászos
Ir háborúhoz oly soká kötötték,
Hogy Angliában már holtnak hivék.
S e kedvező esélyek halmazában
A fő kormányhatalmat hirtelen
Kézhez ragadni alkalmat nyerél;
Doncasterben tett esküd’ elfeledted,
S hogy fölneveltünk, úgy tevél velünk, mint
Hálátalan pelyhes kakukfiú
Tesz a verébbel: mert fészkünkbe törtél
És tápszerünkön lettél oly erős, hogy
Feléd közelgni hajlamunk se mert,
Félvén, hogy elnyelsz: kényszerítteténk
Gyors szárnyakon menekni tőled és
Önvédletűl e tábort gyűjteni.
Így ellened most oly eszközzel állunk,
Minőt magad nyújtál kezünkbe zord
Bánásod és vészes mivoltod által,
A hit s a hűség megtörésivel,
Melyet nekünk kezdetben esküvél.
Felségednek tetszett megvonni tőlem
S családunktól a kegy tekintetét.
Pedig föl kell említni, hogy mi voltunk
Legislegelső hív barátaid.
Rikhárd korában érted törtem el
Tisztem pálczáját; éj-nap útazám, hogy
Fölleljelek s csókolhassam kezed’,
Midőn tekintély- és rangban velem
Mérkőzhető még távol sem valál;
Hazádba én, bátyám, meg a fia
Hozánk el, és a kor veszélyivel
Bátran daczoltunk. Akkor esküvél.
Azt esküvéd Doncasterben nekünk,
Hogy nincs e honnal semmi szándokod,
Sem más igényed, mint mi rád jutott:
Gaunt székhelye s Lancaster birtoka.
Így esküvénk segélyt. De csakhamar
Mint zápor omlott földre a szerencse,
S emelkedésed árja vett körül;
Részben segélyünk, részben a király
Hiánya, részben a nehéz idők
Nyomása, színlett szenvedéseid,
Visszás szelek, mik a királyt e gyászos
Ir háborúhoz oly soká kötötték,
Hogy Angliában már holtnak hivék.
S e kedvező esélyek halmazában
A fő kormányhatalmat hirtelen
Kézhez ragadni alkalmat nyerél;
Doncasterben tett esküd’ elfeledted,
S hogy fölneveltünk, úgy tevél velünk, mint
Hálátalan pelyhes kakukfiú
Tesz a verébbel: mert fészkünkbe törtél
És tápszerünkön lettél oly erős, hogy
Feléd közelgni hajlamunk se mert,
Félvén, hogy elnyelsz: kényszerítteténk
Gyors szárnyakon menekni tőled és
Önvédletűl e tábort gyűjteni.
Így ellened most oly eszközzel állunk,
Minőt magad nyújtál kezünkbe zord
Bánásod és vészes mivoltod által,
A hit s a hűség megtörésivel,
Melyet nekünk kezdetben esküvél.
HENRIK KIRÁLY.
Mindezt el is számláltátok, tudom,
Híresztelétek utczaszegleten,
Felolvasátok templomokba’, hogy
A lázadásra szép színt adjatok,
Mely elvakítsa számos ingatag,
Szegény elégületlenek szemét,
Kik bámészkodva, kézdörzsölve várják
A zűrzavart újítás híreit.
Saját ügyére mindig is tudott
A lázadás muló színt festeni,
Mindig epedtek bosszús koldusok
Szilaj zavar s vad gyilkolás után.
Mindezt el is számláltátok, tudom,
Híresztelétek utczaszegleten,
Felolvasátok templomokba’, hogy
A lázadásra szép színt adjatok,
Mely elvakítsa számos ingatag,
Szegény elégületlenek szemét,
Kik bámészkodva, kézdörzsölve várják
A zűrzavart újítás híreit.
Saját ügyére mindig is tudott
A lázadás muló színt festeni,
Mindig epedtek bosszús koldusok
Szilaj zavar s vad gyilkolás után.
HENRIK HERCZEG.
Mindkét seregben vannak emberek, kik
Drágán fogják fizetni a viszályt,
Ha jő az óra. Vidd hírűl öcsédnek:
A walesi herczeg Percy Henriket
Dicsőiti, mint mások. Reményeimre!
Ha nem bukása lesz e vállalat,
Nem gondolom, hogy bajnokabb nemes,
Tevékenyebb hős, hősebb ifju ember,
Bátrabb s merészebb élne most, ki nagy
Tettekkel ékesítse ezt a kort.
Mi engem illet, szégyenelve mondom,
Vitézkedésben én hanyag valék,
S hallom, felőlem ő is így beszél;
De ím atyám előtt nyilvánitom:
Örűlök én, hogy nagy nevének és
Tekintetének oly túlsúlya van,
S a vért kimélni mindkét oldalon,
Párbajt óhajtok vívni ővele.
Mindkét seregben vannak emberek, kik
Drágán fogják fizetni a viszályt,
Ha jő az óra. Vidd hírűl öcsédnek:
A walesi herczeg Percy Henriket
Dicsőiti, mint mások. Reményeimre!
Ha nem bukása lesz e vállalat,
Nem gondolom, hogy bajnokabb nemes,
Tevékenyebb hős, hősebb ifju ember,
Bátrabb s merészebb élne most, ki nagy
Tettekkel ékesítse ezt a kort.
Mi engem illet, szégyenelve mondom,
Vitézkedésben én hanyag valék,
S hallom, felőlem ő is így beszél;
De ím atyám előtt nyilvánitom:
Örűlök én, hogy nagy nevének és
Tekintetének oly túlsúlya van,
S a vért kimélni mindkét oldalon,
Párbajt óhajtok vívni ővele.
HENRIK KIRÁLY.
Számos tekintet szól bár ellene,
Mi a koczkára téged, walesi herczeg,
Bátran bocsátunk. Nem, Worcester. Oh nem!
Kedves nekünk a nép, sőt mindazok,
Kiket rokonod tévedésre vont,
S ha elfogadják kegyajánlatunkat,
Ő és azok s ti mindnyájan megint
Barátim lesztek, én meg a tiétek.
Mondd ezt öcsédnek; szándokát pedig
Tudasd velem: ha nem hajolna rá,
Elég erő s fenyíték van köröttem,
Mely tenni fogja tisztét. Most eredj;
Felelgetésre nincs kedvünk tovább.
Számos tekintet szól bár ellene,
Mi a koczkára téged, walesi herczeg,
Bátran bocsátunk. Nem, Worcester. Oh nem!
Kedves nekünk a nép, sőt mindazok,
Kiket rokonod tévedésre vont,
S ha elfogadják kegyajánlatunkat,
Ő és azok s ti mindnyájan megint
Barátim lesztek, én meg a tiétek.
Mondd ezt öcsédnek; szándokát pedig
Tudasd velem: ha nem hajolna rá,
Elég erő s fenyíték van köröttem,
Mely tenni fogja tisztét. Most eredj;
Felelgetésre nincs kedvünk tovább.
| Latoljátok meg jól ajánlatunkat. | (Worcesters s Vernon el.) |
HENRIK HERCZEG.
El nem fogadják, életemre! nem:
Douglas meg Hővér, egyesülve, egy
Harczos világgal is daczolni kész.
El nem fogadják, életemre! nem:
Douglas meg Hővér, egyesülve, egy
Harczos világgal is daczolni kész.
HENRIK KIRÁLY.
Helyére hát most mindenik vezér.
Míhelyt felelnek, rájok támadunk.
Helyére hát most mindenik vezér.
Míhelyt felelnek, rájok támadunk.
| Segít az Isten, mert ügyünk jogos. | (Király, Blunt és János Herczeg el.) |
FALSTAFF.
Riki, ha a csatában majd elesni látsz: lépj át rajtam, így ni! Ez baráti kötelesség.
Riki, ha a csatában majd elesni látsz: lépj át rajtam, így ni! Ez baráti kötelesség.
HENRIK HERCZEG.
E barátságot veled csak óriás tehetné. Imádkozzál; aztán Isten veled.
E barátságot veled csak óriás tehetné. Imádkozzál; aztán Isten veled.
FALSTAFF.
Bár alvás ideje volna, Riki, s minden jól folyna.
Bár alvás ideje volna, Riki, s minden jól folyna.
HENRIK HERCZEG.
| Ej! hisz te is adós vagy egy halállal. | (El.) |
FALSTAFF.
| De az idő még nem jött el, s nem akarnám lefizetni adósságomat a határnap előtt. Miért legyek oly előzékeny az iránt, a ki még fel sem szólított? Úgy van, mit se tesz: a becsület sarkal engem előre. De hát ha a becsület halálra sarkal, midőn előnyomulok? Nos akkor? Kipótolhat a becsület egy lábat? Nem. Vagy egy kart? Nem. Tehát a becsület nem ért a sebészethez? Nem. Mi a becsület? Egy szó. Mi az a becsület-szó? Levegő. Tiszta számvetés. Ki bir azzal? A ki a mult szerdán meghalt? Érzi ő azt? Nem. Hallja ő azt? Nem. Tehát észrevehetlen? Igen, a holtra nézve. De hát nem élhet együtt az élővel? Nem. Miért? A rágalom nem engedi. No hát nekem egy szikra sem kell belőle: a becsület csak festett halotti czímer. S ezzel vége katekizmusomnak. | (El.) |
